Ha nem lenne a 2-es metró keleti végállomása az Örs vezér tere, sokaknak nem hangzana ismerősen a név.
Anonymus Örsúr formában emlegeti. Sőt a tőle leszármazó nemzetséget is Örsúr-nemzetségként ismerjük. Az -úr utótag azzal magyarázható, hogy a fejedelmeket, vezéreket ezzel a szóval illették. Az úr fennhatósága alatti terület pedig az "uruszág", azaz az ország.
A krónika csak Örs vezér, kapitány formában említi, aki a Sajó környékén ütötte fel a sátrát.
Egyébként Örs - egy kései osztrák krónikás, Ortilo de Lilienfeld tudósítása szerint - Taksony nagyfejedelem kortársa volt, tehát semmiképpen sem a honfoglalás korának szereplője. A Bükk déli részén, Sály község Latorút nevű településrészén várat épített. Legalábbis a neve - Örsúrvára - alapján, amely nem véletlenül szokott keletkezni, ő építhette!
Tovább »
Régi történelmünk kevéssé ismert epizódja jutott eszembe a naptárra nézvést. 1116 májusában a cseh-magyar határon, az Olsava folyó mellett találkozót szerveztek I. Vladiszláv cseh herceg és II. István királyunk között. Ez azonban fegyveres harcba torkollott, melyben aztán mindkét érintett önmagát hirdette ki győztesnek.
A békésre tervezett esemény gyakorlatban kisebb háborúvá fajulásáért a magyar krónika egy Solt nevű, igencsak gonosz magyar embert okol, aki csehországi emigrációban élt. Nyilván magyar nyelvtudása miatt küldte őt követségbe a cseh fejedelem a magyar királyhoz.
Több itt a kérdőjel persze, mint a világos válasz. Már önmagában az is furcsa, ha tényleg békés határmenti csúcstalálkozót terveztek, miért vonultak fel mindketten komoly hadsereggel? A részletesebb cseh források alapján inkább a magyarok veresége sejthető. Bár ez esetben nehéz megmagyarázni, miért nem vettek elégtételt a katonailag jóval gyengébb Csehországon? Lehet, hogy fontosabb volt az egyidejűleg a tengerparti kikötővárosokért Velencével vívott háború s esetleg elfogadtak valami bocsánatkérést, netán kártérítést?
Egy biztos, hogy valamikor ezt követően - nem feltétlenül, de valószínűleg ezzel az eseményel kapcsolatban - az Olsava melletti vidék átkerült cseh-morva fennhatóság alá. Azóta is Morva-Szlovákföld a neve (Slovácko), pedig már közel 900 éve Csehországhoz tartozik.
Tovább »
Szent István apja, Géza nagyfejedelem ('megász arkhón') történelmünk jeles alakja volt. Igaz, tetteiről szinte semmit sem tudunk! Talán 972-ben lépett trónra. Ami bizonyos, hogy 997-ben halt meg.
Véres harcokban verte le a rivális vezéreket. Ebben nagy számban voltak segítségére német lovagok. Erről a jelentős számú sima német személynévből képzett helynevünk is tanúskodik (Paty, Vát, Egergőc, Gyirót stb.).
Csepreg környékén Locsmándvár (Lutzmannsburg) - újabban már csak Locsmánd - neve is ebből a korszakból eredeztethető. Kézenfekvőnek tűnik a magyarázat, hogy a levert, Gézával szembeszegülő vezér ismeretlen nevű vára ugyanúgy kapta a Locsmándvár nevet, ahogy később a már Szent István korában legyőzött Ajtony Marosvár nevű központja a királyi sereg vezéréről Csanádvár lett.
Egy biztos, a Géza-kori harcok eredményeképpen Istvánnak már csak Koppány, Gyula és Ajtony leverése maradt.
Tovább »
Elég talányos a cím. Főként annak, aki nem járt még Sály-Latorúton. A kis település fölött emelkedik ugyanis az Anonymus által is említett Örsúrvár, másképp Lator-tető.
Utóbbi nevet azért kapta, mert déli nyúlványán egy kis nemesi vár (torony) romja áll, melyet az utókor Latorvár néven ismer. Az Örsúrvár viszont nagy kiterjedésű, fa-föld szerkezetes sáncvár. Egyesek szerint államszervezés (értsd Szent István-kori), mások szerint annál régebbi.
Ezt az utóbbi verziót erősíti Örsúrvár neve is, hisz Örs vezér egy forrás szerint a 10. század közepén élt. Puszta létével is bizonyítja tehát, hogy - ellentétben az újabban elterjedt felfogással - nem csak az államnak, a királyságnak voltak várai, hanem más előkelőknek, vezéreknek is.
Tovább fokozza Latorút érdekességét a várral szomszédos kis hegy alatti, mesterséges kialakítású Léleklyuk barlang. Egy kürtőn keresztül az eget is látni belőle. Ebben máig megfejtetlen rovásjelekből álló felirat van. Fölmerülhet, hogy vajon nem ez-e az a barlang, ahol 1044-ben a ménfői csatából menekülő Aba Sámuel királyt meggyilkolták?
Egyetlen eldugott bükkaljai falu milyen sok kérdést vet föl egész korai történelmünkkel kapcsolatban...
Tovább »
Angliában az első normann uralkodót Hódító Vilmosként ismerik. Magyarországon kevésbé terjedt el a királyok melléknevekkel való felruházása. Könyves Kálmán és Vak Béla szinte kivételszámba mennek.
Az utóbb, 1192-ben szentté is avatott I. Lászlót (1077-1095) lehetne Hódító László névvel illetni, hisz csaknem 900 évre szólóan meghódította a tengerparti Horvátországot.
Ott éppen kihalt a Tirpimirovics dinasztia. Adva volt a magyar származású özvegy királyné, Ilona. A zavaros körülmények között szó szerint testvéri segítségnyújtásért folyamodott bátyjához, a magyar királyhoz.
Utóbbi pedig úgy döntött, hogy módosít Európa akkori politikai térképén és birodalmához csatolja az addig szentszéki vazallus kis mediterrán országot. Tévedés ne essék, nem a Drávától kezdődőt, a középkori Horvátország ugyanis a Dráva és a Dinári-hegység közti "kontinentális" részt még nem foglalta magába, az már a honfoglalástól az Árpádok országához tartozott. S a nagyobb tengerparti városokat (Split, Zadar, Trogir - azaz Spalato, Zára és Trau) és a hozzájuk tartozó szigeteket sem, mert azok meg bizánci fennhatóság alatt voltak, Dalmácia néven. Lakóik sem horvátul, hanem az olaszhoz hasonló, mára kihalt dalmát nyelven beszéltek.
Az újabb korban a "kontinentális" részt Szlavóniának nevezték, sőt Mohács után bekerült a magyar királyi címbe - a Dalmácia és Horvátország mellé - a Szlavónia királya cím is. Utóbb emiatt nevezték háromegy országnak (Trojednica) a mai Horvátország egyre inkább önállósodó előzményét.
Tovább »
A naptárra nézve a Vilmos név első hazai előfordulása jutott eszembe. Az I. Béla (1060-1063) által alapított szekszárdi bencés apátság élén állt Vilmos apát.
A Szent Szalvátor (Üdvözítő) - Krisztus egyik neve - tiszteletére szentelt rendház romjai ma a megyeháza udvarán tekinthetők meg. Érdekes, centrális alaprajzú temploma volt az alapító király - régen kifosztott - sírjával.
A Képes Krónikában érdekes történet olvasható Salamon királyról, Vid ispánról és Vilmosról. Utóbbi kihallgatva a király és tanácsadója beszélgetését, lóra pattant. Jelentős lovasteljesítményt felmutatva Biharba ment, értesíteni Géza herceget - a rendházát alapító Béla király fiát - az őt fenyegető veszélyről.
Aki még nem olvasta volna a Képes Krónikát, pótolhatja...
Tovább »
Érdekes kérdéseket vet fel Levente neve. Egy tudósítás szerint Árpád fia volt s 894-ben ő vezette Bulgária ellen a magyarok sikeres hadjáratát.
Egy másik tudósítás viszont Árpád négy fiát sorolja elő: Tarhos, Üllő, Jutas és Zolta. Levente nincs köztük. Na, mi van ilyenkor?
Felvetődött ötletként, hogy Levente Tarhossal volna azonos. De hát minek lenne két neve?
Hogy a Levente valódi név, bizonyítja Vazul hasonló nevű fia is, aki 1046/47-ben fiatalon hunyt el s dédapja, Taksony nagyfejedelem mellé temették a Pest megyei Taksony faluban. Logikusabbnak tűnik úgy értelmezni az adatokat, hogy a genealógiai felsorolás csak azokat a fiúkat tartalmazza, akiknek leszármazottai éltek 950 táján.
További kérdés, a morvaországi Leventevár, Laventenburg, Lundenburg kérdése. Ez a mai Břeclav nevű kisváros. Árpád fiáról kaphatta-e nevét, vagy esetleg Vazul fia Leventéről?
Első említése 1056-ból maradt fenn, vagyis mind a két verzió szóba jöhet. Én inkább az utóbbit gondolom elképzelhetőnek. I. Břetislav herceg a cseheknél 1034-1055 között uralkodott, hozzá menekültek 1037 táján Vazul fiai. Mivel ellenséges viszonyban volt a magyar királlyal, igazán rábízhatta a határmenti várak egyikét az István által száműzött magyar hercegre.
Érdekes, hogy a németeknek jobban tetszett a Levente nevéből képzett alak, a 20. századig Lundenburgnak hívják a várost. A cseheknél viszont saját hercegük neve kiszorította azt, így keletkezett a jelenlegi városnév.
Tovább »
Szent István elsőfokú unokaöccse volt Vazul. Ő örökölte volna a nemzetségi szokás szerint a trónt, miután István egyetlen felnőttkort megélt fia, Imre herceg életét vesztette egy vadászbalesetben.
Vazul, vagy magyarosan - Vászoly állítólag az ősi pogány szokásokhoz vonzódott. Emiatt - illetve állítólagos merényletkísérlete miatt - István megvakíttatta, uralkodásra alkalmatlanná tette s fiait is száműzte az országból.
Később aztán ezek a száműzött fiúk, Endre, majd Béla lettek István utódai, a dinasztia folytatói.
Vazul neve felületesen nézve "pogányosan" hangzik, pedig dehogy. A görög Bazileiosz, a szláv Vaszilij megfelelője. Talán a 976-ban ténylegesen uralomra került nagy bizánci császár, II. Bazileiosz volt a névadás inspirálója. A Balaton-Felvidéken található kis Vászoly község is Vazul udvarhelye lehetett. Lásd ehhez a partmenti szomszédos Udvari nevét is...
Tovább »
III. Béla 1186-ban másodszor kötött házasságot. Első felesége, Antiochiai Anna (eredetileg: Ágnes) is francia volt, igaz szíriai francia. Második neje viszont a francia uralkodócsalád, a Capet-ház tagja, II. Fülöp Ágost király húga, Margit volt.
Margit fiatal özvegy volt ekkor, első férje (sorszám nélküli, mert önállóan nem uralkodott) Henrik angol ifjabb király, II. (Plantagenet) Henrik fia hagyta özvegyen.
A német uralkodókkal korábban is voltak dinasztikus kapcsolatok, elég csak Istvánra és Gizellára utalni. A francia szövetséget viszont csak III. Béla apja, II. Géza mélyítette el. VII. Lajos francia király, Margit apja volt a keresztapja Béla bátyjának, III. Istvánnak. Az akkori európai hatalmi viszonyokat a két császár (német és bizánci) szövetsége jellemezte. Velük szemben egy francia-délitáliai normann-magyar szövetség képezte az ellenpólust.
A Várak, kastélyok, templomok (www.varlap.hu) 2005/1-es számában írtam egy tanulmányt arról, hogy új felesége - a volt angol királyné - tiszteletére Magyarország akkori nyugati határán, a Pozsonnyal szemközti Köpcsényben (ma Kittsee, Burgenlandban) III. Béla felépíttette a londoni Tower mását. Margit Esztergom felé utaztában meglepődhetett, hogy hol is jár, amikor Bécs felől átlépte a határt.
Tovább »
A premontrei szerzetesrend megalapításához Szent Norbert 1126-ban kapta meg a pápai jóváhagyást. II. István királyunk (1116-1131) már négy évvel ezután, 1130-ban megalapította az új rend első magyarországi kolostorát, Váradhegyfokon.
Nevezik Váradelőhegynek is. Mindkettő a latin promontorium (hegyfok, előhegy) lefordítása. Nagyváradot ábrázoló 17. századi metszeteken még szépen láthatók a mára elpusztult épületegyüttes falai.
Halála előtt István maga is szerzetesi csuhát öltött s utóbb a rendház templomában helyezték örök nyugalomra. Látótávolságban nyugodott István király példaképe, Szent László is a mai vár területén épült - utóbb szintén lebontott - régi székesegyházban.
Tovább »
Erdély egyik jelentős városa Torda. A közelében van Várfalva, a középkori Tordavár.
Ugyanaz a szituáció ismétlődik, mint a közeli Kolozsvár esetében. Van a római eredetű, a maival azonos helyen fekvő város (Kolozsvár-Napoca, Torda-Potaissa). Tőle nyugatra pedig egy folyóparti magaslaton épült korai magyar vár. Ez Kolozsváron a mai Kolozsmonostor dombja a Kis-Szamos mentén. Tordavár helye pedig egy Aranyos-menti kis hegyen található Várfalva község határában.
Tordáról szokás feltételezni, hogy a hasonló nevű megye első ispánja lehetett. Ami persze egyáltalán nem biztos. Ami fix, hogy Torda török eredetű személynév. Velek vezér leszármazottja volt Torda püspök Anonymus szerint. Kár, hogy más forrásból nem ismerünk ilyen nevű püspököt. Sajnos, az Árpád-kori - főként a 11-12. századi - püspökök névsora erősen foghíjas.
Tovább »
Nem tudjuk konkrétan milyen fokú rokona volt Szent Istvánnak a Marosvár - a későbbi Csanádvár - urát legyőző Doboka fia Csanád. Az Ajtony elleni hadjárat időpontja is vitatott.
Ha komolyan vesszük Gellért püspök jóval később írt nagylegendáját, akkor a hadjárat a csanádi püspökség 1030-as megalapítását közvetlenül megelőzően történt (volna). Ha viszont ugyanennek a legendának egy konkrét adatát - miszerint István seregében az 1003-ban legyőzött erdélyi Gyula is részt vett - vesszük komolyan, akkor nem sokkal 1003 után zajlott le a hadiesemény.
Abból a szempontból nem mindegy ez, hogy előbbi esetben István csak uralkodása vége felé tudta (volna) kiterjeszteni a fennhatóságát az ország egészére. Utóbbi esetben pedig kb. 10 év kellett 997-1008 között az országegyesítő harcokhoz.
Előbbi álláspontot Kristó Gyula és nagyszámú követői vallották, vallják. Utóbbit a zseniális Györffy György. Szerintem neki van igaza!
Tovább »
A cím nem aktuálpolitikai jellegű. Hazánk történetének 1038-1196 közti szakaszáról írta Koszta László a Magyarország története 3. kötetében fenti címen összefoglalását.
Tegnap olvastam el. Mindenkinek csak ajánlani tudom a tömör, de mégis részletgazdag, szépen illusztrált munkát. Erényei és gyengéi ugyanazok, mint a hasonló témájú magyar szerzőktől származó írásoknak.
Hogy a gyengeségek közül emeljek ki egyet: a Drávától délre eső országrész - a mai Horvátország - mintha nem is lett volna. Van például egy térkép, ami a hazai újlatin és német betelepüléseket ábrázolja, meglehetős precizitással. Ám a zágrábi latin település, az Olaszutca, a mai Vlaska ulica véletlenül sem szerepel. Pedig pontosan ugyanolyan szerepük volt a zágrábi latinoknak, mint székesfehérvári, vagy esztergomi társaiknak...
Jellemző, hogy a térképeken Szlavónia, mint valami félig lakatlan gyepűelve szerepel, hasonlóan a Kárpátok magashegységi, erdős zónájához. Aztán hirtelenjében, III. Béla korában kiderül, hogy dehogyis, tele van várispánságokkal és városokkal. Ezek úgy látszik a semmiből ugrottak elő (?).
Tovább »
Az 1860-as években Nyitraivánkán, Nyitra városától délre találtak meg az 1042-1050 között készült Monomakhosz-koronát. IX. Konsztantinosz Monomakhosz császár, Theodóra és Zoé császárnők zománképei díszítik.
A kihalófélben lévő Makedón-dinasztiához Konsztantinosz oly módon kapcsolódott, hogy feleségül vette Zoét. Vele és Theodóra nevű húgával formailag hárman uralkodtak egyszerre. Uralkodásukhoz fűződik a nagy egyházszakadás 1054-ben.
Fogalmunk sincs hogyan került hazánkba a korona s azon belül is miért pont Nyitraivánkára, majd ott a földbe. Nyilvánvalóan elrejtette valaki, de előszedni már nem tudta.
1049-ben I. Endre királyunk vezetett egy hadjáratot a Bizánci Birodalom ellen. Egészen a mai Szófiáig nyomult előre. Lehet, hogy a békekötés révén kapta ajándékként? Vagy netán hadizsákmányként került magyar kézre?
Tovább »
A Szent Korona görögnek nevezett alsó abroncsán hátul három uralkodó képe látható. Felül VII. Mikhaél bizánci császár, alatta Bíborbanszületett Konsztantinosz társcsászár és Géza, Turkia hívő királya. A két császár (apa és fia) neve bíborvörössel,a királyé pedig kékkel van kiírva.
Szakértők észrevették, hogy mind a három kép cserével került mai helyére. Erre többféle magyarázat is született. A több közül azonban eleve csak az egyik lehet igaz.
Szerintem az, hogy a görög korona eredetileg másnak készült, csak a Gézának való küldéskor vették elő a császári kincstárből és aktualizálták a rajta szereplő három személyt. Egy biztos, formájából következően női korona volt. Nem az volt a célja tehát, hogy Géza polgárháborúval megszerzett uralmát legitimálják vele. Az "igazi" királyi korona ugyanis a mogyoródi csatával elbukott - de uralmát Pozsonyban jelképesen továbbra is fenntartó Salamon kezében volt.
Furcsa is lett volna, hogy valaki a saját képét viselje a koronáján. A leendő magyar királyné hozta magával azt saját használatára. Hogy mégis miért és hogyan lett belőle később a királyi korona alkatrésze, nem tudjuk.
Tovább »
További árpádok bejegyzések a Blogteren
