A mai Vas Népe címlapján apuka kisgyerekkel. A gyermek kezében
nemzeti zászló. Nem válogatott futballmecsen, hanem könnyűzenei
koncerten készült a fotó.
Újabban létezik az ún. nemzeti rock. Zenekarok trianonoznak,
nemzetieskednek s ez sokaknak tetszik. Végülis adnak egy
leegyszerűsített világképet, amiben mi játssszuk a pozitív hős, a
jó szerepét. A többiek meg a rosszak, akik persze sokan vannak s
miattuk nincsen kolbászból a kerítés.
Ugyanazet megcsinálják szlovák, horvát, szerb, román stb.
verzióban is. Ott meg virtuálisan ők a jók s mi vagyunk a rosszak.
Az emberek fogékonyabbak a mítoszokra, a hülyítésre, mint a reális
világlátásra. Csak össze ne engedjék a koncertek közönségét...
Tovább »
Még pénteken is júliusra jellemző kánikula volt, 30 fok feletti
hőmérséklettel. Aztán tegnap hajnalban mintha elvágták volna.
Kérdés, van-e általános felmelegedés, vagy amit tapasztalunk az
egy teljesen normális mértékű ingadozás része? A múlt héten Kordos
László paleontológussal olvastam egy interjú félét - vagyis inkább
portrévázlatot idézetekkel a hétfői Népszabadságban. Neki
az a véleménye, hogy az egész klímaváltozással, széndioxid
kibocsátással, ózonlyukkal kapcsolatos riogatás egy divat-dolog,
humbug úgy-ahogy van. A természet hatalmas és megoldja nélkülünk is
a saját problémáit. Köhög a bolha, amikor a környezetvédők
előhoznak mindenféle divatos ötleteket, hogyan kellene korlátozni a
szerintük káros hatásokat. Szándékosan sem tudjuk tönkretenni a
természetet, nagyobb nálunk...
A parlagfű elleni küzdelmet is hülyeségnek tartja. Idegen fajok
elszaporodása pedig a lehető legnormálisabb dolog, évmilliók óta
így változik folyton-folyvást a természet.
Nagy tudású ember, komolyan kell venni. A www.nol.hu oldalon is elolvashatók a
gondolatai.
Tovább »
II. Endre (1205-1235) királyunk 3. felesége Estei Aldobrandino
ferrarai őrgróf leánya volt. Itáliai útja során ismerkedett meg
vele a magyar király.
Felnőtt korú fiai legnagyobb bosszúságára vette feleségül a
menyeivel egykorú ifjú hölgyet. Sőt, Beatrix még terhes is lett
tőle, ezzel konkurrenciát teremtve családon belül az idősebb
királyfiknak. Igaz, az apa váratlan halála miatt aztán Beatrix
várandósan maradt özvegy.
Olyannyira elmérgesedett a viszonya IV. Bélával és öccsével,
Kálmán orosz királlyal (a harmadik "mostohafia", Endre időközben
szintén meghalt), hogy férfinak öltözve, álruhában volt kénytelen
távozni az országból egy német követséggel.
Mivel IV. Béla ígyis-úgyis keményen leszámolt apja
legfontosabb híveivel (kit megvakítottak, ki meg börtönben
végezte), egyikükre ráfogták, hogy biztosan ő lehet a születendő
gyermek apja. Erre hivatkozva eleve törvénytelennek nyilvánították.
Ezt az anya és családja nem ismerte el. Utószülött Istvánt
hercegként, magyar trónvárományosként nevelték. Belőle nem lett
király, de fiából, III. Endréből igen (1290-1301).
Tovább »
Tegnap befejeztem Magyarország története Pálffy Géza által írt -
1526-1606 közti időket tárgyaló - 9. kötetének olvasását. A
Bocskai-szabadságharc tárgyalásával zárul.
Pardon, a szerző szerint "felkelés, rendi bel- és országos
polgárháború" volt. Ugyan talán túlzás, hogy a magyar katolikus
egyház vezetői fegyverrel és erővel is érvényt akartak szerezni
akaratuknak a reformáció felszámolását illetően, na meg talán
Rudolf császár-királynak sem kellett volna önkényuralmat bevezetni,
törvényt hamisítani...
De hát mégiscsak ők képviselték Pálffy Géza szerint az
európaiságot és a haladást, szemben a retrográd, törökbarát
politikusokkal, mint Bocskai...
Összességében - e véleménykülönbségünk ellenére is
- jónak tartom az áttekintést. Végülis mindenkinek joga van
olyan véleményt kialakítani, amilyent akar. Sőt! Senki sem
takaríthatja meg, hogy önmaga kialakítsa múltunk saját maga számára
érvényes olvasatát. Mindenkinek ajánlom a könyvet elolvasásra.
Tovább »
Tegnap már a Pálffy Géza által írt 9. kötetet kezdtem el
olvasni, amelyik az 1526-1606 közti időszakot mutatja be. A korszak
és forrásanyaga igen alapos ismeretén nyugvó feldolgozás nagyívű
koncepciókat is tartalmaz.
Ezekkel összességében egyet is lehet érteni. Élvezetes
olvasmány. Kár, hogy ebben is maradt elgépelés (a 38. oldalon I.
Zsigmond lengyel király helyett III. Zsigmond szerepel). Szapolyai
János királyt a törökök szálláscsinálójaként elmarasztalja. A kor
jelentős szereplőit, Perényi Pétert vagy Török Bálintot is
hataloméhes törtetőknek és kalandoroknak titulálja. A
Habsburg-monarchiába való beilleszkedést az egyetlen lehetséges
kiútnak tekinti, a balkáni népekéhez hasonló sors
alternatívájaként.
Erdély, az ottani török vazallus állam szerepét is másként
látja, mint a megszokott kurucos mentalitású, Habsburg-ellenes
felfogás. Természetesen elismeri erényeit, a régi magyar kultúra
fenntartásában játszott szerepét, vallásfelekezeti toleranciáját.
Mégis a fejlődés fősodrát a Magyar Királyságban látja ( az
elterjedt "királyi Magyarország" elnevezést elveti), mely
szerinte sikeresen megőrizte önmagát a Habsburg integráción
belül is.
Tovább »
A napokban a Kossuth Kiadónál most megjelenő 24 kötetetes
sorozat 7-8. köteteit olvasom. Pálosfalvi Tamás: Hunyadiak kora és
Tringli István: Mohács felé.
Az első 6 kötethez hasonlóan szépen illusztrált, képekkel,
térképekkel ellátott munkák. Néhány apró hiba ugyan van bennük,
ezeket ki is lehetett volna éppen küszöbölni ha egy figyelmes,
hozzáértő lektor átolvasta volna a szövegeket (ankarai csata
évszáma, Miksa német királlyá választásának éve Pálosfalvinál). De
ne legyünk telhetetlenek, ezek véletlen elgépelések, egyéves hibák.
A helyes évszámok: 1402, 1486.
Problematikusabb I. Miksa 1490. évi magyarországi hadjáratának
Tringli István általi útvonalvezetése a Balatontól délre. Holott
egyértelmű, hogy serege a Sopron, Kőszeg, Szombathely, Vasvár,
Veszprém, Székesfehérvár úton haladt. Ugyancsak zavaró, hogy
a horvátországi Modrus várost, püspöki székhelyet tévesen
Modrusznak írja egy helyen.
A tehetségtelen, pipogya, Mátyás
örökségét eljátszó II. Ulászlót igyekszik jobb színben
feltüntetni. De a történetírás már csak ilyen, mindenki igyekszik
az elődöktől eltérő képet rajzolni. Az ostobaságot hallgatás esetén
bölcsességnek is lehet értelmezni. Ezt már a talpnyaló Bonfini is
megtette történeti műve Ulászlónak szóló ajánlásában. Persze
már neki is tekintettel kellett lennie a megrendelőre, az Újlaki
Lőrinc herceg által következetesen csak ökörnek titulált
királyra.
Ezekkel az apró szépséghibákkal együtt is ajánlom mindenkinek a
sorozat beszerzését és elolvasását. A nem történészeknek is
kellemesen fogyasztható terjedelmű feldolgozások hazánk
történelméről. Emellett jól mutat a polcon is.
Tovább »
"A másik ügy a Répcesík Hulladéklerakó értékesítése (vagy nem).
Ez is még az előző ciklusból áthúzódó téma. Sürgős megoldása (?)
érdekében az elmúlt egy éven belül már 3 rendkívüli ülés is
összehívásra került, ez már a negyedik. Írtam róla korábban eleget,
lásd: "Szemét ügyek"... Attól tartok csak további helybenjárásra
számíthatunk. Olyan naív kérdésekre meg ne is keressük a választ,
hogy vajon hova tűntek az európai adófizetők
hulladéklerakó-építéshez nyújtott pénzei. Talán a globális
felmelegedés a felelős, vagy valami hasonló... Hiába, kreatív
ország vagyunk. Máshol a legnagyobb üzlet a hulladékelhelyezés,
nálunk még ez is képes veszteségessé válni."
2007. október 2-i naplóbejegyzésem idéztem. Tegnap rendkívüli
képviselőtestületi ülés volt. Egy a Fő-tér felújításához, az
önrészhez szükséges hitel felvételével kapcsolatos közbeszerzési
eljárás elindításáról kellett dönteni.
Meglepődve tapasztaltam, hogy egyebek címén akkor még járuljunk
hozzá a Répcesík Hulladéklerakó potom pénzen, szinte ingyen, egy
magáncég számára történő értékesítéséhez. 8-an voltunk jelen a
képviselő-testületből, rajtam kívül mindenki megszavazta.
Mint képviselő, nem tudja az ember, mikor hű esküjéhez, a város
javának szolgálatához? Ha hallgat, amikor a közpénzek magánzsebbe
vándorolnak, vagy ha szóvá tesz? Utóbbi mindenképp kényesebb
dolog.
Bár hazánkban mindent lehetett eddig is, a mutyizásra,
trükközésre, épül az egész - majd "lepapírozzuk"...! Lehet hogy az
a jó a városnak, ha senki sem firtatja, hová lett az európai
adófizetők - ha jól emlékszem - 230 millió forintja? Merthogy anno
2000-ben még az EU Phare-program keretében kapták azt a regionális
hulladéklerakó létesítésére Csepreg "gesztorságával" összefogott
önkormányzatok. Hogyan lehet, hogy egy magáncég vagyonát gyarapítja
az adófizetők pénzén megvalósított hulladéklerakó?
Tovább »
Az ember nagyon óvatosan kell fogalmazzon oly sok rendőri
tévedés után. Nyilván ezzel tisztában vannak maguk
a főrendőrök is. A bíróság (szintén no coment...) szerint
elegendő bizonyíték áll rendelkezésre a péntekre virradóan
előállított gyanúsítottak ellen, aminek alapján előzetes
letartóztatásba is vették őket. Amennyiben fenti állítás igaz,
a hazai kriminológia egyik legsúlyosabb bűncselekménysorozatának
elkövetőit fogta el a rendőrség. Méghozzá nyomozás eredményeként,
vissza is vonták a kitűzött 100 milliós jutalmat.
Sajnos, az egész önmagán messze túlmutató jelentőséggel
bír. Szomorú képet mutat társadalmunk állapotáról. Ha valóban
megvannak a cáfolhatatlan bizonyítékok a cigányok sérelmére
elkövetett merényletekkel, gyilkosságokkal kapcsolatban, sokunknak
el kell gondolkoznia, hogyan juthattunk idáig.
Őszintén szólva a bűnüldöző hatóságok sokszor minősíthetetlenül
rossz munkája, a rendőrség, bíróság eddigi kapitális
tévedései (lásd móri mészárlás), mindenkit elbizonytalanítanak.
Csak remélni lehet, hogy most ellenkező irányú meglepetésben van
részünk. Végre, valahára talán sikerült eredményt felmutatniuk. Úgy
tetszik, mégsem 100 %-ig impotens a Nemzeti Nyomozó Iroda.
Fentiek előrebocsátása után az látszik kiderülni, hogy sajnos
rasszista indíttatású, szélsőjobbos ideológiájú támadás sorozatról
van szó. Nem egyéni bosszúról, hanem a politikusok által
folytatólagosan elkövetett szellemi, erkölcsi kútmérgezés
következményéről. Nyíltan ki kell mondani, mindez nem jöhetett
volna létre, ha nem kezdik el egyesek a ki a jobb magyar, ki hord
kokárdát éjjel-nappal, ki tud jobban magyarkodni, zászlót lengetni,
trianonozni kampányt. Mindezt a hatalmuk 2002-es elvesztése
miatti eszelős és fájdalmas elvonási tüneteik miatt.
Nem Vona Gáborékról van szó, ők már csak utólagos tünet. A
Magyar Nemzet nevű szennylap (valaha előfizetője voltam, de akkor
ez még nem volt divatos) odáig ment el még pár napja is, hogy egy
lefizetett szélhámos cigányvezető "leleplezését" közölték, hogy
igazából a cigányok gyilkolják egymást. Utóbbi tény mutatja persze,
hogy a cigányok sem jobbak a nagy átlagnál, ha
tisztességtelenségről, aljasságról van szó. A tetteik alapján
azonban mindig konkrét embereket kell elítélni, nem népcsoportokat,
szakmákat, vallásfelekezeteket...
Ez is igazi hungarikum, hogy nálunk létezik a pártelkötelezett,
propaganda-média két országos lappal és két televízióval. A hívek
azokból megtudhatják az "igazságot". Az objektivitást célzó,
kritikus, távolságtartó, az értelemre ható gondolatokban meg óriási
hiány mutatkozik (vagy az "baloldalinak" van bélyegezve a magát -
alaptalanul - jobboldalinak nevező birka-média
által).
Tovább »
Tegnap fura élményben volt részem. Locsmándon jártunk a várban.
Aki ismeri a helyszínt, tudhatja (lásd: www.varak.hu) hogy a koraközépkori ispáni
vár belsejét a település - egykori mezőváros - régi és újabb
temetői töltik ki.
Illetve tavaly még kitöltötték. Most meghökkenve láttam, hogy a
19-20. századi sírokat tartalmazó régi temetőt, a várbelső egész
keleti felét - úgy ahogy van - eldózerolták. Pedig még az 1970-es
években is temetkeztek oda. Új ravatalozót építettek a helyére, meg
kivilágított sétautakat létesítettek. Talán - ha jól sejtem a
látottakból - még kis szökőkutak is lesznek benne (nincs teljesen
készen, csövek állnak ki a földből). Nálunk talán kegyeleti parknak
mondanánk az ilyesmit.
A részletek pontosabb ismerete nélkül nehéz ítélkezni! Lehet,
hogy a legértékesebb sírköveket valahol megőrzik. Talán, aki igényt
tartott rá, áthelyeztethette a régi sírt. Mégis furcsa és
meghökkentő számomra a látvány. Az egykori ország egyik legnagyobb,
régi sírkövekkel teli történelmi temetője volt. Igaz, a
korábbi állapota is elég meglepően hatott az Ausztriában
megszokottakhoz képest, mégis az természetesnek tűnt. Tavaly még
egy természet által félig visszafoglalt, beerdősült sírkertet
láttunk. Most meg egy modern, steril díszparkot.
Tovább »
Tegnap igazán nívós program volt Csepregen, négy zenekar
vett részt a helyi fúvósok által rendezett találkozón.
Zalaegerszeg város zenekara, egy délnémet együttes Öflingenből
(a térképen Wehr néven található Baseltől keletre) és egy
osztrák zenekar a Hohe Wand lábánál, Bécsújhelytől
nyugatra lévő Höfleinből.
Mindehhez a három különböző korosztályú csepregi mazsorett
csoport adott kíséretet. Mintha Európában lennénk.
Tovább »
A német krónikások Aba király néven emlegetik Szent István
második utódját. Nyilván félreértésből a nemzetség nevét
összekeverték a keresztnévvel.
Mivel a magyar krónika is német kútfőkből merített, nem is
ismernénk Sámuel király nevét, ha pénzei nem maradtak volna fenn
Samuel rex körirattal - na meg a tudós Anonymus ne őrizte volna meg
az Aba Sámuel nevet.
Régebben Szent István sógorának vélték, újabban inkább az
unokaöccsének tartjuk. 1044. július 5-én a Győr melletti Ménfő
mellett csatában alulmaradt III. Henrik német királlyal szemben. Ez
trónjába és életébe került. A dombot, ahonnét végignézte a harcot,
Királyszék néven ismerik, ma egy kereszt található rajta.
Tovább »
Olvasok a sajtóban történész kollégákkal a mai ünnep kacsán
készített interjúkat. Egyikük kifejti, hogy ismeretlen az István
(Vajk) és Koppány hadai közti ütközet helyszíne.
Úgy látszik nem olvasta, illetve talán negligálni óhajtja
Györffy György ezzel kapcsolatos megfigyelését, miszerint Szent
István aligha véletlenül Sólyban, Szent István protovértanú
kápolnájánál keltezte nevezetes veszprémi püspökségnek szóló
adománylevelét 1009-ben. A király névadó szentjének kápolnáját
éppen a győzelem emlékére alapíthatta.
Koppány ostromolta Veszprémet. István felmentő serege pedig
Esztergom, Székesfehérvár irányából közelítette meg azt.
Közeledésének hírére Koppány hada nyilván eléje ment. A Sólytól
nyugatra lévő füves fennsík ideális hely lehetett a harchoz.
István nagyfejedelem - majd csak három év múlva király - talán a
sólyi Kálvária-dombról nézhette a csatát.
Lásd még:
http://varkutato.blogter.hu/121956/soly-kalvaria
Tovább »
Anonymus szerint a Vág vidékének meghódítása után Árpád
fejedelem Hubát Nyitra és egyéb várak ispánjává nevezte ki. A
későbbi korban valóban előfordult, hogy egy-egy főúr több
ispánságot is betöltött egy időben.
Saját korának szóhasználatát vetítette vissza a honfoglalás
idejére. Bár épp Nyitra esetében nyilvánvaló, hogy a honfoglalók
egy már - minimum - évtizedek óta létező várat foglaltak el.
Azt meg főleg nem tudjuk, a nyitrai várnak a szlávok idején
volt-e valami ispán/zsupán féléje. Miért is ne lehetett volna, az
is szervezett tátrsadalom volt. Bár erről Szvatoplukon kívül talán
Robert Fico tudna mesélni.
Tovább »
Kb. ötéves koromban jártam először Tömördön, nagyanyámmal
az Ilonaváron. Régi térképeken németesen Helenen-thal néven
szerepel a Ny-K irányú patakvölgy. Ennek déli oldalán, a falutól
nyugatra 1,5 km-re található a szép Árpád-kori várhely.
Más térképeken ugyanezt Gradics-erdőnek is nevezik, ami a falu
egykori horvát lakóira utal. A vártól kb. 400 m-re található egy
17. századi Szent Ilona-szobor, mellette forrás. A hagyomány
szerint egykor itt volt Tömörd. Ez persze kevésbé valószínű, de egy
váralja település egykori léte valóban elképzelhető ott.
Dédnagyapámtól és nagyapámtól is sokat hallottam a várról.
Alagút vezetett hozzá a Chernel-kastély pincéjéből. A patak alatt
csöpögött a víz a mennyezetéről. A vár alatti pincében rozsdás
kardokat, rabbilincseket találtak (mert török rabokat őriztek ott).
Tündérek szoktak táncolni a várhelyen - köztük volt nyilván Tündér
Ilona is...
Egy tanító - aki az alagutat is bejárta - mindig kiment a várhoz
egy tárogatóval s ott a Krasznahorka büszke vára... dalt játszotta
el.
A várat ma is fel lehet keresni: www.varak.hu
Tovább »
Meglepetéssel olvastam a megyei lapban, hogy Körmend 9-es helyi
választókerületében egy civil egyesület jelöltje nyerte az időközi
választást.
Alacsony részvételi arány volt, a jogosultak 1/3-a nyilvánított
csak véleményt. Ez azonban helyi választásoknál nem érvényességi
kritérium, aki nem akar beleszólni, nem szól bele. Ahányan részt
vesznek a voksoláson, annyian döntik el az eredményt.
Kérdezhetné egy normális országban valaki, miért kellett
meglepődni ezen? Valóban nem kellene. Azonban éppen Vas megyében,
talán a leginkább jellemző a fidesz-kdnp iránti eszetlen imádat, a
klasszikus birkanyáj szellem. És mégsem nyert a jelöltjük! Pedig
elvben az volna a trendi, az ún. "polgárok", sőt a "zemberek",
akik egyszerre kell lépjenek, rá kellett
volna szavazzanak. Mert aki nem lép egyszerre, nem kap rétest
estére... S mégsem! Gratulálok a Rába-parti Fórum Egyesület
jelöltjének, Kármics Ferencnek.
Lehet, hogy népünknek mégis van annyi esze, hogy önként nem
sétál be az új pártállam ketrecébe?
Tovább »
