Gyerekkoromban még élt anyai nagyszüleim falujában, Tömördön a
pünkösdi királyné járás szokása. Nagyobb lányok egy pici
kislányt vittek magukkal, aki fölé baldachint tartottak, majd
közösen felemelték.
Csepregen viszont pünkösdi királyt választanak ki (a 90-es évek
eleje óta felújított régi hagyomány szerint). Szőrén megülve a
lovat versenyeznek a mai lófuttatón, a régi futballpályán. Aki a
leggyorsabb, az nyeri el a pünkösdi király címet, ami egy évre
szól.
Ilyen pünkösdi királynak szegődött most az ország házában Bajnai
Gordon is. Szegényt szidják is rendesen azok részéről, akik
annyira görcsölnek a hatalomért, hogy már az egy év kivárás is
elvonási tüneteket okoz nekik. Pedig ha belegondolunk, sok minden
ésszerű, ám népszerűtlen dolgot megcsinál. Derülök is rajta
magamban, amikor megkérdeznek egy-egy fineszes politikust, hogy
visszavonják-e majd jövőre immár biztosra vett kormányra kerülésük
esetén? Na, ilyenkor jönnek a "politikus" válaszok, hogy majd
jobban segítik és megbecsülik az anyákat, meg hasonlók... Igennel,
vagy nemmel nem válaszolnak, mert akkor kiderülne, hogy
természetesen arcátlanul hazudnak és hülyének néznek
mindenkit. Semmi számonkérhető konkrétum, mert ugye a "helyzet"
ismeretében majd úgy hagyják, de hát most még lehet hülyíteni a
jónépet (legyen szó gyedről, gázárról, ingyenes akármiről).
A nemzetközi kapcsolatokban már most kezdik a szomszédokkal való
hidegháború megalapozását. Nem mintha szimpatizálnék a volt régi
hazabeli másnyelvű testvéreink nacionalistáival. Ám nem ebbe az
irányba kellene menni, sehová sem vezet. A régi országot már nem
lehet helyreálítani, akkor meg minnek a kútmérgezés, a hülyítés, a
feszültségkeltés? Békére, együttműködésre van szükség, nem öncélú
nacionalista handabandázásra. Nálunk sem,náluk sem.
Tovább »
Még hatalomra sem került a Fidesz, máris olyan fíling van,
mintha ott lenne. Na, nem a jövő vasárnapi szimpátia szavazás miatt
mondom ezt, ott tarolni fognak. Ám ettől még nem kerülnek kormányra
s még egy előre hozott választásra is csak akkor kerülhetne sor, ha
a demokrácia kis számú hazai híveinek teljesen elmenne az esze.
Röhej, hogy a demokrácia védelmezői között épp a volt állampárt
- egyetlen igazán tehetséges politikusát éppen mellőző -
jogutódját és egy szélsőliberális-ultrakapitalista kis
pártot kell először megnevezni, hiszen ők biztosítják az
Orbán-mentes kormány háttértámogatását, de hát most ez van. Azért
ne feledkezzünk meg a szétvert egykori konzervatív pártok ma
jórészt visszavonult politikusairól, az eléggé reménytelen
helyzetbe került MDF-ről, sőt a szimpatikus LMP (Lehet Más a
Politika) nevű kezdeményezésről sem.
Hogy miért látok ilyen borúsan per pillanat? Szilvásy György
ex-titokminisztert gyanúsítottként hallgatták ki
tegnap személyes adatokkal való visszaélés miatt az UD
Zrt. ügyben. Miközben az alap-ügy nyomozása "természetesen" egy
jottányit sem halad előre, két fideszes képviselő feljelentésére a
volt minisztert most azzal vegzálják, hogy nem adhatta volna oda a
parlament nemzetbiztonsági bizottsága tagjainak az
árnyék-titkosszolgálati ügyben lehallgatott beszélgetések
hangfelvételét. Ugyan nem érti az ember, hogy egy parlamenti
bizottság ellenőrzésre jogosult tagjai miért ne kaphatnának
mindenre kiterjedő felvilágosítást? De az ügyészség biztosan tudja
mit csinál.
Mert hogy az UD Zrt. magán-titkosszolgálat, nyilvánvaló.
Jogosulatlan, törvénytelen megfigyeléseket folytattak? Nyilvánvaló.
Nem is vitatja ezt senki, csak azzal próbálják elterelni a
figyelmet, hogy az ő lehallgatásuk is - állítólag - törvénytelen.
Merthogy ugye aki a Fidesz törvénytelenségét leleplezi, az
törvénysértést követ el, ha jól értem.
Sajnos látni kell, hogy a mai legfőbb ügyész, Kovács Tamás,
egy joviális, dörmögő úriember. Ám az operatív irányítók
egytől-egyig a nyíltan fideszes pártpolitikus, Polt
Péter kinevezettjei. Ugyanazok, akik nem láttak okot nyomozni
olyan ügyekben, mint a Kaya Ibrahim és Josip Tot féle Fidesz
cég-fantomizálások - közpénzlenyúlások, áfa-csalások. Akik előtt
semmilyen befolyással való visszaélés gyanúját nem alapozta
meg a tokaji szőlők kapcsán tett orbáni
kijelentés: "ne mi kapjuk a legtöbbet"...a vissza nem
térítendő állami támogatásból
Sajnos az ügyészség ma is a háttérből - persze informálisan
és ezért láthatatlanul, de érzékelhetően - Fidesz
irányította, közbizalomra teljesen méltatlan
szervezet.
Az, hogy Veres András szombathelyi r. k. püspök nyíltan
pártpolitizál, meg nem újdonság. Ami meglepő viszont, hogy a megyei
napilap leközli a püspök atya Fidesz pártagitációs szövegét,
melyben hazugságáradattal vádolja a mai kormánypártot. De hogy
esetleg "hallgattassék meg a másik fél is", ahogy azt az elemi
sajtótisztesség megkívánná? Csend és néma tartomány.
Summa summarum, szépen sodródunk az új pártállam
felé. Mintha csak az lenne megírva, hogy
Horthy-Rákosi-Kádár-Orbán a magyar balsors. Megbűnhődte már e
nép?
Tovább »
A Jobbik Magyarországért sikerét hozza-e vajon a jövő vasárnapi
voksolás? Ha jól tudom, Szegedi Csanád - akire kizárólag a tegnapi
témában szereplő államszervezés-kori királyi rokontól kölcsönzött
keresztneve miatt asszociáltam - alelnöke ennek a mélymagyar
jellegű alakulatnak. Vona Gábor pedig, Orbán Viktor egykori polgári
körös társa az elnök.
Tegnap egy potenciális Jobbikos szavazóval beszéltem. Ha jól
vettem ki, kicsit bizonytalan, hogy vajon Vonáék a "kommunisták"
ügynökei-e? Mert ugye "természetesen" az Orbán-média (Hír TV, Echo
TV, Magyar Nemzet, Magyar Hírlap...) állandó hallgatója, olvasója.
Kisebb bizonytalanság, hezitálás után végül oda jutott,
hogy szerinte tényleg nem ügynökök.
Végülis ugyanazt mondják mint a Fidesz, csak nyíltabban. Bár
ahogy elnézem a Fidesz szokásos mélyen demagóg és abszolút övön
aluli, velejéig hazug kampányát, nem is olyan jelentős a
különbség. Az egésznek az a lényege, hogy elég volt mindenből és
mindenkiből, aki nem azonos velük. A riválisaik hazudnak,
korruptak... ők meg ugye mindig igazat mondanak és talpig
becsületesek. Hogy nem szakad le az ég? Óvoda a köbön.
A fele országot persze már 7 éve permanensen a lila köd és
elvakult rajongás állapotában tartják. Nem is ez a gond. De mi
lesz, ha a normális gondolkodású emberek nem tudnak majd kire
és mire szavazni? Már most akkora mellénnyel vannak,
mintha övék lenne az egész ország. Nagyképűségük, gőgjük június 7-e
után még tovább fog fokozódni. Persze az ország sorsa nem most dől
el, majd jövő áprilisban. Addig meg még sok víz lefolyik a Dunán,
Tiszán, Maroson.
Addig a józan többség még akár észhez is térhet!
Tovább »
Nem tudjuk konkrétan milyen fokú rokona volt Szent Istvánnak a
Marosvár - a későbbi Csanádvár - urát legyőző Doboka fia Csanád. Az
Ajtony elleni hadjárat időpontja is vitatott.
Ha komolyan vesszük Gellért püspök jóval később írt
nagylegendáját, akkor a hadjárat a csanádi püspökség 1030-as
megalapítását közvetlenül megelőzően történt (volna). Ha viszont
ugyanennek a legendának egy konkrét adatát - miszerint István
seregében az 1003-ban legyőzött erdélyi Gyula is részt vett -
vesszük komolyan, akkor nem sokkal 1003 után zajlott le a
hadiesemény.
Abból a szempontból nem mindegy ez, hogy előbbi esetben István
csak uralkodása vége felé tudta (volna) kiterjeszteni a
fennhatóságát az ország egészére. Utóbbi esetben pedig kb. 10 év
kellett 997-1008 között az országegyesítő harcokhoz.
Előbbi álláspontot Kristó Gyula és nagyszámú követői vallották,
vallják. Utóbbit a zseniális Györffy György. Szerintem neki van
igaza!
Tovább »
A cím nem aktuálpolitikai jellegű. Hazánk történetének 1038-1196
közti szakaszáról írta Koszta László a Magyarország története 3.
kötetében fenti címen összefoglalását.
Tegnap olvastam el. Mindenkinek csak ajánlani tudom a tömör, de
mégis részletgazdag, szépen illusztrált munkát. Erényei és gyengéi
ugyanazok, mint a hasonló témájú magyar szerzőktől származó
írásoknak.
Hogy a gyengeségek közül emeljek ki egyet: a Drávától délre eső
országrész - a mai Horvátország - mintha nem is lett volna.
Van például egy térkép, ami a hazai újlatin és német
betelepüléseket ábrázolja, meglehetős precizitással. Ám a zágrábi
latin település, az Olaszutca, a mai Vlaska ulica véletlenül sem
szerepel. Pedig pontosan ugyanolyan szerepük volt a zágrábi
latinoknak, mint székesfehérvári, vagy esztergomi társaiknak...
Jellemző, hogy a térképeken Szlavónia, mint valami félig
lakatlan gyepűelve szerepel, hasonlóan a Kárpátok
magashegységi, erdős zónájához. Aztán hirtelenjében, III. Béla
korában kiderül, hogy dehogyis, tele van
várispánságokkal és városokkal. Ezek úgy látszik a semmiből
ugrottak elő (?).
Tovább »
Két hónap alatt a hatodik képviselő-testületi ülés volt tegnap
Csepregen. A helyi TV a rendes üléseket élőben közvetíti, jó páran
figyelemmel kísérik általa a helyi közügyek alakulását.
Meg is állított még az este egy helyi polgár, hogy szerintem mi
értelme volt az egésznek? Próbáltam tárgyszerűen elsorolni, hogy
milyen beszámolókat hallgattunk meg (idősek otthona és klubja,
gyermekvédelmi szakszolgálat), milyen döntéseket hoztunk (ÁSZ
vizsgálat utáni formalitások).
Jó, jó - mondta, de akkor sem érti, miért vettünk le a 12-ből 6
napirendi pontot? Na, azt én sem. Nagyon helyesen, az ügyrendi
teendőket is ellátó jelenlegi giga-bizottság (Pénzügyi és
Városfejlesztési /Jogi és Ügyrendi/) elnöke megjegyezte, hogy
több esetben bizottsági tárgyalás nélkül kerültek elő témák, ami a
saját SzMSz-ünkbe ütközik. Teljesen igaza volt.
Ennél nagyobb "csúcs" már csak az volt, hogy az ülés végén,
miután berekesztette a PM a tanácskozást, volt aki még a város
sorsát alapjaiban érintő döntéseket akart volna sebtében meghozni,
napirenden kívül. Minden előterjesztés, indoklás, hatásvizsgálat
nélkül.
Azt nem vitatom, hogy ha ég a ház, akkor oltani kell. A
legutóbbi - nem nyilvános ülésen - meg is kérdeztem, tényleg ég-e s
vajon miért nem láttuk előre, hogy gond lesz. A válasz az volt,
hogy láttuk a kapható pótlólagos állami segítség várható mértékét.
Ennek alapján is terveztünk s behúztuk a megfelelő fékeket, ám ezek
nem fogtak. Most valahogyan mégis meg kellene állni a lejtőn.
Hivatalosan ugyan még most sem tudjuk mennyi "önhiki"-re
számíthatunk, de hát rá kell készülni, hogy kevesebbet kapunk majd
az ideálisnál. Emiatt újabb rendkívüli ülés várható. Csak remélni
tudom, hogy talán az arra illetékesek döntésre érett javaslatokkal
érkeznek oda s az illetékes bizottságok is előzetesen megtárgyalják
azokat. Nehogy már az ilyen jogos kifogások miatt hiába fecséreljük
egymás idejét, minden látható pozitív eredmény nélkül.
De hát a tűzoltásnak is megvannak a szabályai. Nehogy maga a
kármentés okozzon még az elkerülhetetlennél is súlyosabb kárt.
Tovább »
Nem óhajtok a mai "családi" névnap miatt aktuálpolitizálni -
lehet, hogy mégis az jön ki belőle... Inkább megpróbálom nagyobb
távlatban nézni az 1989-es döglött oroszlán-rugdaló fiatalember
útját a mai "legnépszerűbb" politikusig, akinek pártja a még
politikával foglalkozni hajlandók körében jelenleg kétharmados
támogatottságot élvez s két hét múlva majd biztosan "elsöprő"
győzelmet arat az EU-választásokon is.
1989/90-ben az SZDSZ volt a leginkább demagóg, képmutató
alakulat. Az ő ifjúsági, radikális, polgárpukkasztó tagozatukként
indult a Fidesz is. Jellemzően az ellen a Pozsgay ellen hajtották
végre "történelmi" fegyvertényüket, a "négyigenes" népszavazást
1989 novemberében, aki most már az emberük. Már akkor is totálisan
hülyének néztek mindenkit. Úgy fogalmazták meg a kérdéseket, hogy
négy igennel kelljen válaszolni s három hamisság közé volt elrejtve
a lényeg.
Végülis 8 év kellett nekik ahhoz, hogy - egy újabb éppenhogycsak
parlamentbe jutás (1994) után - szintén mindenki becsapásával
kormányra kerüljenek. Itt arra gondolok, hogy az utolsó utáni
percig tagadták, hogy koalícióra lépnek majd Torgyán
kisgazdapártjával. Sok elvakult Fidesz-hívőnek már ki is esett
azóta az emlékezetéből, hogy anno ezzel a csalással és hazugsággal
kerültek hatalomra. Úgy, hogy pártlistán az MSZP még akkor is
több voksot kapott náluk. (Nem mintha utóbbi pártra egyetlen jó
szót is érdemes volna vesztegetni. Semmirevaló, idejétmúlt
társaság.)
Csak az a baj, hogy lassan rájöhetünk, csöbörből-vödörbe
kerültünk. Előttünk a leendő Fideszes pártállam, az új
egypártrendszer! Vagy a többség mégis észhez térne a következő
parlamenti választásig? Nehéz ügy, de hát a magyar választók -
amikor tétje volt a döntésüknek - eddig mindig kiválasztották a
kevésbé rossz lehetőséget. Ezért még mindig reménykedem valami
csodában, noha egyelőre nem látszik miben is...
A két hét múlva sora kerülő EU-választásnak viszont -
ellentétben a Fidesz ezzel kapcsolatos újabb hazugságával - nincs
komolyabb hazai tétje. (Csak az a kérdés, hony a következő öt
évben hány fullajtár húzhat majd zsíros brüsszeli
fizetést.) Azért én elmegyek, csak hogy eggyel növeljem a nem
Fideszre voksolók - várhatóan az ideálisnál sokkal
szerényebb - számát. Ugyanezt javaslom minden szemellenzőtől,
lila ködtől mentesen gondolkodni képes, felelős
honfitársamnak.
Tovább »
Ezekben a percekben ébredtem fel. Egy jó barátom, eddigi
legerősebb tenisz-ellenfelem házasodott meg tegnap. Igazán magyaros
lakodalomban vettem részt, ahonnan kb. 3-kor tértem haza.
Két váratlan meglepetés is ért. Odajött az asztalunkhoz a
barátom, hogy tudnék-e valami pohárköszöntőt mondani, mert akivel
eredetileg leegyeztették, mégsem vállalja. Még életemben nem
csináltam ilyesmit. A társaságban lévő lányok kioktattak pár
mondatban, mit is kéne mondani durván. Rögtönöztem,
megoldottam.
A másik kihívás a menyasszony-táncnál ért. Életemben nem
csárdásoztam. Azzal úgy vizuálisan tisztában voltam, hogy jobbra,
balra lépegetés a lényeg. Mindenesetre megbeszéltem az utánam
sorban állóval, hogy gyorsan váltson le. Ezt is megoldottam, a
lányok szerint úgy nézett ki, mintha tudnék csárdásozni. Na ez
azért túlzás...
Mindenesetre itt van az asztalomon egy palack balatongyöröki bor
az ifjú pár képével lecímkézve. Ezt nem ma fogom felbontani.
Tovább »
Bizony alaposan törnie kell a fejét annak, aki az utolsó
longobárd (langobárd - kinek hogy tetszik) királyt, a frank Nagy
Károllyal szemben 774-ben alulmaradt Desideriust, régiesen Dezsőt
azonosítani akarja.
A longobárdokról, Lombardia (eredetileg:
Longobardia) germán névadóiról se sokan rendelkeznek
részletesebb ismeretekkel. Pedig ezekről magyar nyelven is már több
mint száz éve lehet olvasni, a Révai testvérek Nagy Képes
Világtörténetének Borovszky Samu által írt IV. kötetében.
Nekem olyan szerencsém volt, hogy még gyerekként olvashattam,
mert a volt csepregi polgári iskola tanári könyvtárában megvolt.
Nekem meg - mivel apám volt az iskolakönyvtár kezelője - szabad
bejárásom volt oda. Akkoriban olvastam a Szilágyi Sándor
szerkesztette millenniumi tízkötetes Magyar nemzet történetét, vagy
a Hóman-Szekfűt, vagy az ugyanakkor megjelent Váczy Péter
és mások által írott Egyetemes történetet is. Azóta mind a
négy sorozat reprintben, itthon is megvan a dolgozószobám polcain.
Ami ismeretem van a hazai és a világtörténelemről, annak alapjait
ezek a sorozatok adták.
Tovább »
Az 1860-as években Nyitraivánkán, Nyitra városától délre
találtak meg az 1042-1050 között készült Monomakhosz-koronát. IX.
Konsztantinosz Monomakhosz császár, Theodóra és Zoé császárnők
zománképei díszítik.
A kihalófélben lévő Makedón-dinasztiához Konsztantinosz oly
módon kapcsolódott, hogy feleségül vette Zoét. Vele és Theodóra
nevű húgával formailag hárman uralkodtak egyszerre. Uralkodásukhoz
fűződik a nagy egyházszakadás 1054-ben.
Fogalmunk sincs hogyan került hazánkba a korona s azon belül is
miért pont Nyitraivánkára, majd ott a földbe. Nyilvánvalóan
elrejtette valaki, de előszedni már nem tudta.
1049-ben I. Endre királyunk vezetett egy hadjáratot a Bizánci
Birodalom ellen. Egészen a mai Szófiáig nyomult előre. Lehet, hogy
a békekötés révén kapta ajándékként? Vagy netán hadizsákmányként
került magyar kézre?
Tovább »
A Szent Korona görögnek nevezett alsó abroncsán hátul három
uralkodó képe látható. Felül VII. Mikhaél bizánci császár, alatta
Bíborbanszületett Konsztantinosz társcsászár és Géza, Turkia hívő
királya. A két császár (apa és fia) neve bíborvörössel,a királyé
pedig kékkel van kiírva.
Szakértők észrevették, hogy mind a három kép cserével került mai
helyére. Erre többféle magyarázat is született. A több közül
azonban eleve csak az egyik lehet igaz.
Szerintem az, hogy a görög korona eredetileg másnak készült,
csak a Gézának való küldéskor vették elő a császári kincstárből és
aktualizálták a rajta szereplő három személyt. Egy biztos,
formájából következően női korona volt. Nem az volt a célja tehát,
hogy Géza polgárháborúval megszerzett uralmát legitimálják vele. Az
"igazi" királyi korona ugyanis a mogyoródi csatával elbukott -
de uralmát Pozsonyban jelképesen továbbra is fenntartó
Salamon kezében volt.
Furcsa is lett volna, hogy valaki a saját képét viselje a
koronáján. A leendő magyar királyné hozta magával azt saját
használatára. Hogy mégis miért és hogyan lett belőle később a
királyi korona alkatrésze, nem tudjuk.
Tovább »
Könyves Kálmán első feleségének sokáig nem tudtuk a
keresztnevét. Pontosabban rosszul tudtuk.
Régebbi történelemkönyvekben félreértésből Buzilla néven
szerepel. Ez azonban csak a latin 'leány, hajadon' jelentésű puella
szó félrehallásából eredt. Igazi keresztneve a Felícia volt.
Kálmán királyunk (1095-1116) kétfős követséget küldött érte
Palermóba, Rogerhez az alakulóban lévő normann királyság urához
leánykérőbe. Hartvik győri püspök és Tamás fehérvári ispán utaztak
Szicíliába.
Mivel Kálmán akkortájt hódította meg az adriai tengerpart
korábban bizánci fennhatóság alá tartozó városait (Zárát, Traut és
Spalatót - ma horvátul: Zadar, Trogir és Split), szigeteit,
szövetségesekre volt szüksége. Ezt a normannokban, Bizánc
legveszélyesebb ellenfeleiben találta meg. A középkorban a királyok
házasságai mindig alapvetően politikai indítékúak voltak.
A szintén Bizánccal háborúskodó II. Istvánnak (1116-1131),
Felícia fiának is délitáliai normann
(francia) hercegnő lett a felesége.
Tovább »
Tegnap megkaptam a Magyarország története új 24 kötetes sorozat
első három darabját. Igényes, tetszetős. A legelső kötetet Fodor
István írta. Témája az őstörténet és a honfoglalás.
Fodor István a téma valóban egyik legkiválóbb kutatója. A témát
már 1975-ben megírta egyszer: Verecke híres útján címen jelent meg
az akkori Magyar História sorozatban. Komoly, érdekes és alapos
áttekintése mindazon területek régészeti emlékeinek, ahol az
egykori magyarokat sejti a magas tudomány. Csak hát ott a gond,
hogy semmit sem lehet ott megtalálni, ahol nem volt.
A mostani és az előbb hivatkozott összefoglalásnak közös vonása
azonban, hogy továbbra sem tudjuk a bizonyosság szintjén, hogy hol
is éltek őseink s valójában hogyan is zajlott le a magyar nép
kialakulása.
Az irodalomjegyzék is korrekt. Csak egyetlen fontos munka maradt
ki belőle. Vékony Gábor: Magyar őstörténet -
magyar honfoglalás. Bp., 2002.
Igaz, aki utóbbi munkát is elolvassa, az rájöhet arra, hogy
minden egészen másképp volt, mint ahogy azt a hagyományos - de
véleményem szerint tudományosan tarthatatlan - kép hívei, például
az általam is nagyrabecsült Fodor István vélik. A magyar nép
kialakulásának helyszínét a Kárpátokhoz jóval közelebb, a Kijevtől
Voronyezsig terjedő térségben kell keresni (hogy Vékonytól egy
konkrétumot említsek).
Tovább »
Tegnap fejeztem be Délvidéki S. Atilla: Fejezetek a rácjárások
történetéből című könyvének olvasását. Ma ismertetőt fogok róla
írni. Akit érdekel a téma, online beleolvashat: www.delvidekia.hu
Most és itt nem akarok belemenni részletekbe. A szerző
komoly erőfeszítést végzett bizonyos események rekonstruálása
érdekében. Döntően az 1848. július 14-én történt első
szenttamási csata és vele kapcsolatban a településen élő magyarok
elleni akkori vérengzés kapcsán. Gondolhatja mindenki, mennyire
kényes a téma. A szerző szerint a "hivatalos" történettudomány nem
jól értelmezi a forrásokat (hozzá kell tenni: ő maga is egyetemet
végzett történelemből). Előkerült Szenttamás akkori plébánosának az
eseményeket követően megírt levele, ami Délvidéki S. Atilla szerint
alapvetően új megvilágításba helyezi a történteket. Hogy ez
szerintem is így van-e? Nos, én "tamáskodom". A levélből véleményem
szerint nem az olvasható ki, amire a szerző gondol.
Más kérdés persze, hogy ártatlan emberek háborús áldozattá
válása mennyiségtől függetlenül is igen sajnálatos dolog. A
kegyetlenkedés, civilek kivégzése, a nőkkel való visszaélés
megengedhetetlen volna. Azonban mint sajnos tudjuk, ezek a háborúk
állandó, szinte elkerülhetetlen velejárói. Az ember ilyen
szempontból állat. S ez sajnos - nézzünk bátran a tükörbe,
ránk magyarokra is igaz.
Tovább »
Tegnap egy társaságban szóba került a most megjelenő 24 kötetes
Magyarország története sorozat. Van aki már megkapta az első három
kötetet, én még várom a csomagot. Talán holnap én is kézbe
vehetem.
Volt aki megkérdezte: na és milyen történészek írták?
"Kommunisták"-e netán, akik ugye úgyis hazudnak... Megnyugtattam,
hogy az egyes korszakokat zömmel fiatalabb, azokat jól
ismerő és a legújabb eredményeket is felhasználó szakemberek
írták meg.
Valahol ide jutottunk a bruttósított néphülyítésben. Egyesek még
a történelemből is politikát akarnak csinálni. Ami persze nem
újdonság. Azonban mégis figyelmébe ajánlom a napi politika által
meghatározott (csőlátású) embereknek, hogy bátran olvassák el a
magyar és az egyetemes történelem legkülönfélébb időpontban itthon
vagy külföldön megjelent feldolgozásait. Rá fognak jönni, hogy
ugyanarról a történelemről olvasnak, megjelenési időtől és
szerzőtől függetlenül. A történelem egy van, az csak egyféleképpen
történt meg.
Értékelés, vélemény meg persze annyi, ahányan vagyunk.
Tovább »
