Ma tartják régi középiskolámban, az egykori Csepregi
Gimnáziumban (ma közgazdasági és informatikai szaközépiskola) a
ballagást.
A hagyományok változatlanok. Tegnap este a végzős diákok
szerenádoztak a tanároknál. Ugyanazokat a termeket, folyosókat
járják végig, mint anno 31 éve én magam.
Igaz, manapság sokan maradnak még egy plusz évet, hogy ezáltal
legalább szakképzettséget szerezzenek. Ráadásul szinte mindenki
felsőfokon is tovább tanul. Hogy milyen színvonalon működik a
hazai felsőoktatás, arról csak saját szűkebb területemen van képem.
Vegyes.
Lehet persze, hogy csak nekem van túlzottan elitista felfogásom?
Az öntudat azért sokaknál a tudással fordított arányban - mindennek
ellenére - bőven megvan.
Tovább »
Szent István közvetlen utóda két részletben uralkodott. Először
1038-1041 között. Akkor egy "palotaforradalom" elkergette s
helyette Aba Sámuelt választották királlyá. Péter III. Henrik német
király segítségével 1044-ben a ménfői csatában szerezte vissza
hatalmát.
A Győr mellett megvívott ütközetben III. Henrik
és Péter győzelmét nagyban elősegítette, hogy Péterhez
húzó áruló magyarok harc közben átálltak a németekhez. Ezután a
magyar király - újra Péter - szégyenszemre német birodalmi
vazallus lett (cseh és lengyel társaihoz hasonlóan).
Nem tartott soká ez az állapot, mert 1046-ban kitört a Vata
vezette nagy pogánylázadás, ami véget vetett Péter második
uralmának. Az addig száműzött Árpád-házi hercegek, Vazul fiai:
Endre és Levente Kijevből hazatértek. Előbbi lett a király, I.
Endre (1046-1060) - a tihanyi alapító.
Tovább »
Tegnap a jeles keletkutató 1895-ben megjelent (1989-ben
reprintben újra kinyomtatott) művét: "A magyarság keletkezése és
gyarapodása" vettem le a polcról. "Mai ésszel" újraolvasom.
Nagyon érdekes. A közhiedelemmel ellentétben Vámbéry nem tagadta
a magyar nyelv finnugor eredetét. Csak a túlzott
leegyszerűsítést, a nyelv vitán felül finnugor alaprétegének
egyoldalú abszolutizálását vitatta. Az őstörténetet nem lehetséges
egyetlen szálra leegyszerűsíteni. A magyar - a többihez hasonlóan -
egy összetett keveréknép, hangsúlyozza.
A középkori krónikások romantikus szemléletét nem lehet kritika
nélkül elfogadni. Valószínűleg fogalmuk sem volt a tényleges
múltról. Az a kép, ahogyan ők elképzelték a magyarság létrejöttét
és honfoglalását, teljesen valószínűtlen - állapította meg Vámbéry
immár 114 éve...
Tovább »
Már nyílnak a völgyben a kerti virágok... Hogy Petőfit is
plagizáljak! A héten május elseje, a tartós jó idő hagyományos
kezdete. Nem mintha az elmúlt hetek miatt
panaszkodhatnánk!
A hazai politika is elcsendesedett. Az új pénzügyminiszter,
Oszkó Péter a jegybank elnökével együtt már az IMF-nél és a
Világbanknál is bemutatkozott a hétvégén Washingtonban.
Reggel hallottam Tölgyessy Péter szokásos elemzését is a Kossuth
Rádióban. Semmi különös. Még egy év van a következő választásokig.
Nem hinném, hogy az EU-voksolással sikerülhetne komolyabban
feltüzelni a népet. Végülis az emberek azért nem bolondok. Tudják,
hogy a brüsszeli parlamentnek nincs érdemi szerepe a hazai
életünket illetően. Várhatóan majd jól szerepel a Fidesz, meg még
tán a Jobbik is (az előbbi nem nagy örömére) bejuttat egy
képviselőt. Na és...
Tovább »
A napokban megrendeltem a Kossuth Kiadó új 24 kötetes
Magyarország történetét. Mindenkinek ajánlom a figyelmébe a
promóciója alapján rendkívül igényes sorozatot.
Éppen a 16. verziójú hazai történelem lesz a könyvtáramban. A
legrégebbi a millenniumi 10 kötetes, Szilágyi Sándor szerkesztette
sorozat. A legfrissebb pedig az Akadémiai Kézikönyvek sorozatban
2007-ben megjelent - Romsics Ignác által szerkesztett kötet.
Kérdezhetné egy kívülálló, egy és ugyanazon témáról miért kell
16 változatban is olvasni? Azért, mert több szem többet lát.
Amúgy a téma tényleg ugyanaz. A történelem - minden ellenkező
vulgár-felfogással szemben - egyféle változatban
történt csak meg. A megtörtént események láncolatát, pedig a
ránk maradt források segítségével tudjuk tanulmányozni.
Új eredmények a régi korokkal kapcsolatban is holnap fognak
megszületni...Ergo, a 25. verziót is érdemes lesz
majd elolvasni.
Tovább »
Márk evangélista Velence védőszentje. A városállam jelképe Szent
Márk oroszlánja.
A várost már a magyarok első itáliai hadjárata során - 900
júniusában - támadás érte őseink részéről. 1009-ben Orseolo
Ottó doge (ejtsd: dózse) feleségül vette Szent István ismeretlen
keresztnevű húgát. Ebből a házasságból született aztán
második királyunk, Péter (1038-1041, 1044-1046).
Velence és Magyarország kapcsolatai a köztársaság
egész fennállása alatt (1797-ig) szorosak voltak. 1105-1420
közt vetélkedés folyt az adriai kikötők birtoklásáért. Utóbbi évben
Közép-Dalmácia városai (Spalato, Trau, Sebenico -
Zára már korábban, 1409-ben) "végleg" Velence birtokába
kerültek. Ugyanezek ma horvátul: Split, Trogir,
Šibenik és Zadar.
Később már csak az ún. horvát-magyar tengerpart, Modrus-Fiume és
Lika-Korbava megyék partmenti sávja tartozott Magyarországhoz. Itt
kisebb kikötővárosok vannak. Régi dalmát nevükön: Buccari, Zengg és
Carlopago (horvátul: Bakar, Senj és Bag) - hogy csak a
jelentősebbeket említsem. Fiume városa (horvátul:
Rijeka) egészen 1776-ig a Német-Római Birodalomhoz tartozott,
csak Mária Terézia királynő csatolta hazánkhoz. 1991 óta a városok
a független Horvátországhoz tartoznak.
Ennyit mára a múltról.
Tovább »
A magyar krónika megemlíti, hogy I. Endre királyunknak
(1046-1060) Salamon és Dávid nevű törvényes fiain kívül volt egy
György nevű fia is, Marót falubeli ágyasától.
Maróton a mai Pilismarót értendő. Ez éppen szomszédos Dömössel,
az egyik kedvelt királyi udvarhellyel. A királyok és az
uralkodócsalád egyéb férfi tagjai esetében nem lehetett ritka a
hasonló félrelépés. Bár az ágyas fogalma az alkalmi kapcsolatnál
többet sejtet. Nem tudni mit szólhatott mindehhez az amúgy erélyes,
orosz származású Anasztázia királyné, a törvényes fiúk anyja?
Mindenesetre György nevét a krónikás feljegyzésre érdemesnek
ítélte. Életéről amúgy semmi mást nem tudunk. Talán I. Károly
(1308-1342) Kálmán nevű törvénytelen fiához - győri püspökhöz
(1338-1375) hasonlóan ő is főpapi stallumot kapott? Sajnos a
11. századi püspökök lajstroma igencsak hiányos. Nem tudjuk.
Tovább »
Tegnap a Fertő-tó menti településeken, Fertőrákoson, Balfon,
Hidegségen, Hegykőn és Fertőszéplakon jártam (Fertőhomokot azért
nem említem, mert azon csak átmentünk). Szép vidék, szép táj,
hangulatos falvak, mindenkinek ajánlom felkeresésre.
Balfon a temetőben láttam az új holokauszt emlékművet, a
középkori templomvár fala mellett. Az eredetiljét még 1948-ban
állították, méghozzá New York-i zsidók. Érdekes, esztétikus a fő
oszlop felé egyre jobban dőlő sírkövekkel. Némelyiken név is
szerepel, másokon csak számok. Az egyik név Szerb Antalé.
Utána este egy vendéglőben akaratlanul is hallottam egy társaság
magvas értekezését a nácizmus és a kommunizmus bűneiről.
Természetesen a divatos mantrának megfelelően hangsúlyozták, hogy
utóbbiaké volt a súlyosabb. Mert ők - úgymond - több ember
halálát okozták. Na, hagyjuk...
Nekem ezt nem tisztem megítélni. Attól tartok, a mi hazai
elmebeteg világunkban egy ideig még nincs értelme becsületesen
gondolkozni, nyilatkozni. Azért én mégis megteszem.
A kommunisták valóban gyötörték, lecsukták, gyakran bitófa vagy
kivégzőosztag elé állították politikai ellenfeleiket. A háború
utáni "jóvátétel" keretében mértéktelenül visszaéltek a
hadifoglyokkal, sőt ártatlan civilekkel ("málenkij robot"). Ezeket
mind mélyen elítélem.
Ám Hitler és hazai követői (sajnos a korabeli magyar állam
hivatalos szervei) egészen más "minőségű" rémtetteket követtek
el. Származási alapon megaláztak, majd halálba küldtek több
százezer magyar állampolgárt, akiknek azon kívül, hogy
megszülettek, zömmel más vétkük nem volt. Egyetértek Hiller István
hétfői javaslatával, Németországhoz és Ausztriához hasonlóan nálunk
is büntetni kellene a holokauszt-tagadást.
Ha épelméjű, erkölcsös emberként belegondol valaki, mégiscsak
félmillió ártatlanul meggyilkolt honfitársunk emlékének utólagos
meggyalázásáról van szó. Ha "csak" egyről lenne szó, az is
elfogadhatatlan volna...
Előbb-utóbb szembe kellene nézni a saját történelmünkkel,
elődeink felelősségével is. Nem igen vagyunk rá képesek. Nagyobb az
igény az önáltatásra, önfényezésre... Nem flagelláns mozgalmat
javasolok persze, hisz sok mindenre büszkék is lehetünk, csak
őszinteséget.
Tovább »
Négy Konrád nevű német uralkodó is volt. Természetesen
valamennyien kapcsolatban álltak a magyarokkal és
Magyarországgal.
I. Konrád (911-918) a Nyugat-Európát akkoriban rettegésben tartó
honfoglalók adófizetője volt. II. Konrád 1030-ban sikertelen
támadást intézett Szent István Magyarországa ellen. Csúfos kudarcot
vallott, a magyar seregek Bécset is elfoglalták (ez a város Wien
nevének első előfordulása). III. Konrád 1147-ben, a második
keresztes hadjárat során átvonult seregével hazánkon. IV. Konráddal
pedig IV. Béla levelezett a mongolokkal szembeni közös fellépésről
1241-ben - igaz különösebb eredmény nélkül.
Mindenkinek ajánlom a középkori német történelem
tanulmányozását. Érdekes téma, számtalan magyar kapcsolattal. A két
nép között mindig is volt egyfajta lelki rokonság, hisz
Közép-Európa két legjelentősebb államáról van szó. Ugyan a 20.
században ez nem túl sok jóra vezetett, de érdemes nagyobb
perspektívában is szemlélni a dolgot.
Tovább »
Ma, hat nappal a miniszterelnök váltás után esküt tesznek a
Bajnai-kormány tagjai. Igaz, már pénteken megkapták kinevezésüket,
sőt a hétvégén már dolgoztak is.
A miniszterek jogállása ennyiben eltér a képviselőkétől és a
polgármesterekétől. Utóbbiak csak ünnepélyes eskütételük után
gyakorolhatják jogaikat.
Ma Csepregen is képviselő-testületi ülés lesz. Sok a nyitott, a
város lakóit foglalkoztató kérdés. Mi lesz a Fő-térrel? Hogyan áll
a kastély sorsa? Egymással is összefüggő, összetett probléma. Jó
csepregi szokás szerint az egyszerű kérdéseket is sikerült
bonyolulttá tenni.
Sajnos iskolapéldája ennek a rossz gyakorlatnak az előző
ciklusban a kijelölt iparterület értékesítésével kapcsolatos
szerződés volt. Addig-addig tekerték, bonyolították,amíg nem lehet
világosan értelmezni. Lényegében nem kötelez senkit semmire - pedig
a kiagyalók szándéka ezzel ellentétes volt. Nem hallgattak rám, aki
A/4-es papíron egyszerű tőmondatokat, világos határidőket szerettem
volna (mert így, mert úgy...szóval reménytelen).
Most is tanácstalan vagyok, mert egyedül sajnos nem
kényszeríthetem rá a testületet a fegyelmezett munkára, világos
döntésekre.
Tovább »
Most jutott csak eszembe, hogy még nem írtam bejegyzést.
Egészen eddig a (történelmi) magyarországi csataterek
adatbázisának összeállításával voltam elfoglalva a 907. július
4-5-én Pozsony térségében vívott csatától az 1849. augusztus 9-én
Temesvárnál vívott ütközetig. 210 helyszín, közülük kb. 80 esik a
kis ország mai területére. A 20. század harctereivel szándékosan
nem foglalkozom, az már külön műfaj, nem a hagyományos csaták
világa.
A listát persze még tovább kell csiszolgatni, kiegészíteni. Ám
úgy nagyjából készen van. Felvetette egy barátom, hogy nálunk még
nincs csatatér-kutatással igényesen foglalkozó, komolyabb
honlap.
Nosza rajta, jó katonák...
Tovább »
A ház előtti fehér orgona virágzik. Az ég ragyogóan kék, a
lombok pedig friss zöldek mindenütt. Tavasz van.
A rádióban hallom és az újságban olvasom, hogy az eszelős
hatalommániákus Orbánnak minderről csak saját maga jut eszébe.
Szegény már 7 éve nem miniszterelnök, de most erősen görcsöl, hogy
a napsütést is önmaga melletti isteni bizalomnyilvánításnak
deklarálja.
Ha valami, akkor Orbán beteg egyénisége, ami reményt nyújthat
azoknak, akik nem szívesen látnánk őt újra hatalomban. Annyira
kimutatja a hatalomért való remegését, hogy az teszi
ellenszenvessé.
Most is kijelentette hívei előtt, hogy az európai parlamenti
választás igazából nem az EU parlament tagjainak a
megválasztásáról szól - mert ugye miért is arról szólna, ami - ,
hanem bizalmi szavazás a tegnap éppen felállt Bajnai-kormány
ellen.
Pedig a szavazólapon, a választásról szóló
hirdetményen, ilyen kérdés nincsen. Magyarán - újabb pofátlan
hazugság Orbán Viktor részéről. Akinek önnön hatalmáért semmi sem
drága. Államcsőddel riogat, lejáratja hazánkat a külvilág előtt.
Hülyének, ostobának nézi a népet, akiknek mindent be lehet adni.
Szíve joga. Nélküle csak a reménytelenség van - mondja. Ő meg a
remény? Önmaga számára biztosan. Ha így folytatja, megint
elfűrészeli önmaga alatt a fát. Nem kár érte...
Tovább »
A Habsburg-dinasztia egyik érdekes alakja volt II. Rudolf
császár (1576-1612), Magyarországon Rudolf (1576-1608) király.
Legnagyobb ellenfele pedig Bocskai István fejedelem
(1604-1606).
Magyarországon az első ellenreformációs kísérlet fűződik Rudolf
nevéhez. Ezzel kiprovokálta a Bocskai István vezette rendi
felkelést. Ez kivételesen sikeres volt. Kevés győztes nemzeti
mozgalmunk egyike.
Igaz, ekörül is vannak viták. Van olyan nézet is, hogy ha nincs
Bocskai felkelése, akkor talán a 15 éves háború (1593-1606) nem
döntetlennel végződik, hanem Habsburg győzelemmel s esetleg hazánk
egy évszázaddal előbb szabadul meg a török uralomtól.
Egy biztos, a törökök megváltóként tekintettek Bocskaira, akinek
még koronát is küldtek. Ő azonban a Habsburgokkal való kiegyezésnek
sem akarta útját állni, ezért nem tekintette magát királynak, csak
fejedelemnek. Hisz ne feledjük, 1594-ben ő volt Erdély
Habsburg-párti fordulatának, a keresztény koalícióba való
belépésének is a legfőbb támogatója. A 16-17. század fordulóján
átmenetileg úgy tűnt, itt a török kiűzésének az ideje.
A "mi lett volna ha?" kérdése persze teljesen történelmietlen. A
magyar protestantizmus a fennmaradását köszönheti a nagy
fejedelemnek, a hajdúvárosok meg az alapításukat. Talán Erdély
aranykora sem következik be a 17. században, ha nincs Bocskai
történelmi sikere.
Tovább »
Egész Szlavónia bánja, a királyné szeretője, emberrabló.
Körülbelül ezekkel a kifejezésekkel jellemezhetnénk 13. századi
történelmünk szereplőjét.
Már az apja, Gutkeled István is bán, sőt herceg volt. A
tatárjárást követően egy ideig a bánokat hercegeknek is titulálták.
Talán amiatt, mert előzőleg Kálmán orosz király, IV. Béla öccse,
vagyis egy királyi herceg kormányozta a Drávától az Adriáig terjedő
országrészt.
Tudni kell, hogy egész Szlavónia fogalma ezt a területet
jelentette. A bán - az erdélyi vajdával együtt - egyike volt a
királyság legtekintélyesebb báróinak. Az országrész kormányzójaként
gyakorlatilag alkirályi szerepet játszott. Ő nevezte ki a megyék
ispánjait is. Önálló törvényszéket tartott. Sőt, éppen István bán
óta már pénzt is veretett.
Hogy a királyné - a kun Erzsébet, V. István felesége - kegyeibe
hogyan férkőzött, azt nem tudjuk. Egy biztos, nyilván vele
együttműködve raboltatta el a tízéves trónörököst, a későbbi IV.
Lászlót 1272-ben s tartotta fogva Kőkapronca várában. A király
ugyan sereget küldött a királyfi kiszabadítására, azonban
Kőkapronca védői nem ijedtek meg ettől. V. István fiatalon,
ismeretlen okból meghalt. Az addigi fogoly gyermeket
Székesfehérváron királlyá koronázták. A kőkaproncai védők
parancsnoka, Bachator várnagy pedig jutalmat kapott
"hűségéért".
Tovább »
Tegnap letette a hivatali esküjét Bajnai Gordon miniszterelnök
és megnevezte kormánya tagjait is. Utóbbiak hétfőn fognak esküt
tenni, de ahogy hallom, már ma - informális résztvevőként - ott
lesznek a hétfőig ügyvezetőnek minősülő kormány ülésén.
Ez ahhoz hasonló váltás, mint 1931-ben Bethlen István és Károlyi
Gyula között - akkor is a nagy pénzügyi hitelválság idején -
zajlott.
Gyurcsány hátrament a leghátsó padsorba, ahol még volt üres
szék. Ahhoz hasonló szerepet vállalt, mint Tisza István lemondása
után 1905-ben, vagy a fentebb említett erdélyi gróf a két háború
között.
Tiszáról is, Bethlenről is, és Gyurcsányról is lehet tudni, hogy
formális tisztségüktől függetlenül a magyar politika
megkerülhetetlen alakítói. Hogy megadatik-e Gyurcsánynak valamikor
a Tiszához hasonló diadalmas visszatérés, vagy
Bethlenhez hasonlóan formálisan három lépés távolásgot tart a
továbbiakban a napi politikától, most még nem
tudhatjuk.
Tovább »
