58 nap telt el azóta, hogy Ophélie Bretnacher eltűnt a budapesti
éjszakában. Ehhez képest még csak 10 napja, hogy közzétették a
tanúk megkeresését célzó térfigyelő kamerafelvételeket.
Január 23-án rendelte el a Legfőbb Ügyészség a nyomozást és
szerda óta már francia rendőrök is megpróbálnak Budapesten
segíteni.
Fogalma sincs senkinek mi történt, találgatások folynak. Elvileg
a legvalószínűbb az öngyilkossági verzió lehetne, de túl azon, hogy
erre láthatóan semmi sem utal a Lánchídon megtalált táskán kívül,
holttest sincs.
Ha emberrablás, akkor hasonló még nem történt hazánkban. Ezen
kívül még egy pszichopata elkövető mesterien kivitelezett l'art
pour l'art gyilkossága jöhetne szóba. Valószínűsége ennek is a
nullához közelít...
Van még a "megszökött" szerelmi okból című
romantikus verzió, "új életet kezd" valahol. Ennek esélye
szintén 0/0... Ugyanis akkor nem keltene önmaga (?) ekkora
nyilvánosságot a dolog körül. Ezen túl pedig egy 22 éves nő azt
csinál, amit akar, semmi szükség "szökésre".
Marad az általam javasolt pancser emberrablás lehetősége? Majd
talán kiderül?
Tovább »
Botrányos, de engedéllyel (!) lebontották Csepreg egyik utolsó
népi műemléki értékét, a Dózsa utca 14. számú parasztházat. Szerdán
este értesültem róla egyik képviselőtársamtól, aki a közelben
lakik.
Még inkább fokozódott a meglepetésem, amikor kiderült, hogy a
2002 augusztusában a helyi építészeti és természeti értékek
védelméről kihirdetett rendelet melléklete, amelyik felsorolja a
védett értékeket, ezt a házat - s még fél tucat másikat - valóban
nem tartalmazza.
Pedig a listát személyesen én állítottam össze. A rendeletet a
képviselő-testület a 2002. augusztus 29-én megtartott ülésen
egyhangúan, vita nélkül, 12 igen szavazattal fogadta el. Azt utóbb
sem módosította senki. Az ülés jegyzőkönyvéhez mellékelve van az
általam készített hibátlan lista, a közzétett változatban viszont -
s ez a jogerős - egy újraírt (?) hiányos változat lett
kiadva.
Mindez talán sosem derül ki, ha most nincs ez a botrány.
Trehányság vagy bűncselekmény - közokirat-hamisítás - történt? Ezek
után betű szerint ellenőrizni kell majd, hogy az kerül-e
hivatalosan is kihirdetésre, amit megszavaztunk?
Sajnos a Dózsa utcai épület már csak a Google Earth általam
feltöltött fotóján látható. Tegnap sürgősen intézkedtem, hogy ezt a
katyvaszt tegyük rendbe. Az utolsó előtti hagyományos alsóvárosi
lakóház volt. Még egy áll a Dózsa utca 7. számú...
Tovább »
Az elmúlt napokban Ophélie Bretnacher rejtélyes eltűnését
"nyomoztam". Ebben a térfigyelő kamerák felvételeinek elemzése
volt a döntő forrás. Ha megvalósul a csepregi Fő-tér
(Széchenyi-tér) rekonstrukciója, nálunk is lesznek térfigyelő
kamerák. Reméljük, itt csak a vandalizmus és csendháborítás
eseteinek kontrollja miatt lesz rájuk szükség.
Tegnap megvolt a januári képviselő-testületi ülés, utána pedig
az új iskola aulájában a közmeghallgatás. Ez utóbbiról nem volt élő
egyenes tv-közvetítés, csak felvétel készült, amelynek nyilván egy
vágott verziója kerül majd csak adásba.
Elég pikáns ez, mert bizony jó néhány dolgot vágott oda
verbálisan, kemény hangnemben több állampolgár is a PM-nek, aki
kommunikációs szempontból nem is tudta kezelni a helyzetet. Volt
olyan kérdés, amire kijelentette, hogy nem óhajt válaszolni,
másikra pedig, hogy nem a pártjának a taggyűlésén vagyunk, tehát
arra meg nem fog...
Hatalmas ködösítés ment a kastély beruházás témájában is.
"Lelassultak" az érdekeltek, kb. ennyi "derült ki"... Az APM
kijelentette - forró olajat öntve a tűzre - hogy a Promenád
fáit igenis ki kell vágni. A temetővel kapcsolatos nyilvántartások
kapcsán meg retorikailag úgy belekeveredett a mondandójába, hogy
azzal példálózott, hogy mi lenne ha ő, az APM váltaná meg a PM
sírhelyét. A morbid humor eme megnyilvánulása némi derültséget
keltett.
Ígéret hangzott el, hogy ezentúl majd gyakrabban lesznek
lakossági fórumok. Ígéret szép szó, ha ....ha-ha-ha. Majd
meglátjuk. Vagy nem?
Nem irigylem a helyi TV tudósításának összeállítóját. Az
élménydús anyagból vajon majd mit tesz bele és mit hagy ki az
adásból. Mindenki sajnálhatja mit hagyott ki, aki nem volt ott
élőben (ahogy számoltam mindössze 20 helyi polgár jelent meg).
Mint képviselő az utóbbiaknak ezúton is köszönöm
részvételüket!
Tovább »
Tegnap sokadszorra is megnéztem a közzétett térfigyelő-kamera
felvételeket. Erre az késztetett, hogy az Index fórumában
végignéztem egy "Francis Bretnacher, Ön mellett vagyunk!" című
topic igencsak vegyes színvonalú, de érdekes megfigyeléseket is
tartalmazó bejegyzéseit.
Úgyhogy folytatnom kell tovább a nyomozást. Amit most írok, csak
úgy érthető, ha megnézi valaki a www.police.hu oldalon a rendőrség által
közzétett felvételeket. Elképesztő, de 15-ször megnéz az ember
valamit s 16-ik alkalommal is észlel új részletet.
Ha szinte kockáról kockára nézi az ember a Madách téri
felvételt, kiderül hogy a keresett taxi oldalán a City
Taxi matricái láthatók. Kétségen kívül ugyanaz a taxi állt
meg a Lánchíd feljárójánál is.
Nagy valószínűséggel éppen a másik Madách téri taxi
előzi a hídra való felhajtás előtt. Mindkét autó a City Taxi
keretében dolgozik. Honlapjuk szerint közel 900 alvállalkozó
alkotja a hálózatot, köztük kell keresni a két
kulcsfontosságú taxi vezetőjét.
A Roosevelt téri felvételnek manipulált változata a közzétett
verzió. Az a kameraállás, ahol az álló, majd vágás után az elinduló
taxit látjuk, az eredeti felvételből kivágott nagyítás. Ez
szemcsésebb voltából is látszik. Az eredetin nyilvánvalóan
látható valami, de azt a közzétett változaton nem
látjuk. Talán azért nem, mert nem akarják a nyomozók előre
befolyásolni az esetleges szemtanúkat.
A bulvársajtóban (www.blikk.hu) ma bedobott
"szenzáció", hogy gyalog követte valaki Ophélie-t, kacsa. A Király
utcai kamera felvételen (ami nincs a rendőrségi honlapon, de a
neten valahol már láttam) látszik, hogy percekig senki sem halad el
a lánnyal azonos irányban, viszont mind a két
korábban a Madách téren várakozó taxi igen! Akit egy pillanatra
mutat a lány mögött a Madách téri felvétel, az a férfi nem követte,
utána fordult ugyan, de ellenkező irányban halad tovább... Őt nem
is keresi tanúként a rendőrség, valószínűleg már
kihallgatták.
Tovább »
Amit az ismertté vált tényekből ki lehetett rakni képet,
elvégeztem. Ophélie Bretnacher rejtélyes eltűnése kapcsán sajnos
egyelőre nem jelentkezett érdemi információval bíró tanú.
Mint kiderült a rendőrségi szóvivő tájékoztatásából, a lányt
állítólag január 11-én felismerő hölgy elbizonytalanodott a
fényképek láttán, hogy valóban a francia egyetemistát látta-e. Az
azonban mindenképpen elgondolkodtató, hogy franciául kommunikált
(már persze ha helyesen ismerte fel a nyelvet a tanú). Az meg tán
mégsem jellemző, hogy francia hajléktalanok bolyonganának a
körúton.
A legfontosabb azonban a taxisok kámforrá válása. Egy szakértő
szerint a valódi taxisok állandóan rádiót hallgatnak, újságot
olvasnak, megfigyelnek sok mindent várakozás közben. Mégsem
jelentkezett senki közülük múlt szerda - a felvételek közzététele -
óta.
Sokféle találgatás is megjelenik a sajtóban, ezek azonban nem
tűnnek valószínűnek. A hét vagy nyolctagú magyar nyomozócsoport
talán dolgozik. Remélem nem kell megélnünk azt a szégyent, hogy
majd a franciák találják meg...
Tovább »
Miután eljutottunk oda, hogy a legvalószínűbb forgatókönyv
szerint valakik a térfigyelő felvételen látható két fekete taxi
egyikével a Roosevelt térről elrabolták a lányt, választ kell
keresni arra, vajon miért és mi történhetett vele.
A miértre egyszerű a válasz, prostitúcióra kényszerítés.
Alighanem igaza van annak, aki szerint profi maffiózók nem hagytak
volna maguk után semmilyen nyomot. Sokkal könnyebb,kisebb
kockázattal járó csatornákon szerzik be a prostitúcióban
foglalkoztatott lányokat, nem a főváros bekamerázott főútjain. A
táska öngyilkosság látszatát keltő kihelyezése legfeljebb arra volt
jó, hogy fals irányba terelje a nyomozást.
Úgy tűnik valóban látta szemtanú Ophélie-t január 11-én,
méghozzá a fővárosi prostitúció fő fészkének tartott XIII.
kerületben, a Szent István körúton. Persze tévedhetett is, bár a
hírek szerint határozottan felismerte a fényképekről.
Ha ez így van, akkor hamarosan elő fog kerülni s majd utólag
tőle magától megtudjuk, mi is történt valójában. Sajnos minden
valószínűség szerint szörnyűségeket kellett átélnie. Alighanem
belelátunk majd általa a budapesti alvilág és környezete
primitívebb részének bugyraiba.
Valakik még mindig fogva tarthatják. Lehet, hogy már nem is
azok, akik eredetileg elrabolták. Ha tényleg őt látták két hete,
akkor a fogva tartás nem lehet professzionális, hiszen kiszabadult
a körútra. Kár, hogy nem tudott élni a lehetőséggel.
Nyilván a fogva tartók utolérték és visszavitték.
Mivel nagy valószínűséggel most is életben van, már remélhetőleg
nem fogják a nyomok eltüntetése végett megölni. Eddig azért
sumákoltak, mert bízhattak az ügy elalvásában, lezárásában. Most az
várható, hogy megpróbálnak majd felszámolni minden nyomot és majd
valahol - lehet, hogy vidéken - kirakják a fogvatartás
helyétől jó messze Ophélie-t...
Tovább »
A kevés biztos adat alapján el lehet jutni egy lehetséges
megoldáshoz. Természetesen ez nem végleges eredmény, de a jelenlegi
helyzetben a legvalószínűbb változat. Holttest híján a baleset,
öngyilkosság, a Lánchídon megesett emberölés kizárható.
A térfigyelő felvételeken egy öntudatánál lévő, gyanútlanul
közlekedő lányt látunk. Ott vannak a biztos fogódzók, a másodpercre
rögzített időpontok, meg az iratokkal, pénzzel, telefonnal
megtalált táska ténye. Látható néhány egymással gyaníthatóan
kapcsolatot tartó ember szokatlan aktivitása. Van egy a Roosevelt
téren szabálytalanul várakozó taxi furcsa reflektor jelzésekkel,
világítás nélküli elindulással.
Ráadásul felvetődik a lehetősége, hogy ugyanaz a másik taxi
előzi a Lánchíd pesti hídfőjénél, amelyik már a Madách téren is
előtte állt.
Ergo a két jármű és bennük ülő személyek leginkább prostituáltak
futtatásával foglalkozó stricik és velük együttműködő taxisok
lehettek. Méghozzá ezen üzletág pancserabb, amatőrebb, kezdő (?)
művelői.
Mi történhetett? Ophélie a Bazillikáig normál tempóban haladt.
Ekkor megpróbálták elkapni, de elfutott előlük. A Zrínyi utcán nem
tudták autóval követni s nyilván nem akartak nagyobb feltűnést sem
kelteni az elkövetők. A lány menekülésének irányából úgyis látták,
hogy a Lánchíd felé tart, tehát autóval a József Attila utcán
keresztül átmentek a Roosevelt térre.
Ha igaz, az ottani - közzé nem tett, állítólag rossz minőségű -
felvételen megint normál tempóban halad egy zebrán keresztül
gyalogolva a lány. Azt hihette, hogy lerázta a támadókat, de
tévedett. Betuszkolták a két taxi valamelyikébe és a térfigyelő
kamerán látható spontán járókelők szeme láttára elvitték. A táskát
megtévesztésül kirakták a pillérnél, öngyilkosság látszatát keltve.
A szemtanúk nem biztos, hogy mindebből bármit is érzékelhettek.
Ez a valószínű megoldás mindaddig, amíg esetleg a taxisok nem
tisztázzák magukat.
Ha igaz, hogy január közepén szemtanúk látták Ophélie-t a Szent
István körúton, ugyanezt a variációt erősíti. A XIII. kerület a
budapesti prostitúció ismert területe. A rendőrségnek az ide
kapcsolódó alvilágban nyilván vannak kapcsolatai. Talán ezeket
igénybe lehetne venni a lány megtalálása érdekében. Az egész egy
pancser produkciónak tűnik, nem a komoly nehézfiúk műve lehet.
Ophélie Bretnacher élve elő fog kerülni.
Tovább »
A rejtélyes eltűnés ügyében 50 nap elteltével elrendelték a
nyomozást.
2008. december 4. 02.49 Madách-tér, 02.58 Roosevelt-tér
(gyenge 9 perc)…szokatlanul gyorsan tette meg Ophélie a kb. 1200
m-es távot, pedig a főutakon (Andrássy, Bajcsy-Zsilinszky
út) való átkelésnél esetleg várnia is kellett. A normál, de jó
ütemű menethez kb. 15 perc szükséges. A szokatlan gyorsaságnak
valami oka kellett legyen.
A Madách téren is igencsak furcsa dolgokat mutat a
térfigyelő kamera:
- miért ácsorog a zebrának háttal a járdát figyelve (?) a
piros dzsekis fiatalember?
- miért száll ki éppen a lány érkezésekor a taxis az
autójából?
- miért mutogatott élénken gesztikulálva a piros dzsekis
felé?
- utóbbinak miért volt sürgős ezután átmennie a piros jelzés
ellenére a zebrán?
- miért indult el a lánnyal azonos irányba a taxi?
Ezek persze lehetnek véletlenek is, de így együtt mégis
szokatlan… Úgy tűnik, mintha direkt várták volna a lányt, de ott a
helyszínen mégsem akartak vele kapcsolatba lépni. Ugye más lett
volna, ha a taxis odaszól, hogy elvinné haza? Ez logikus lett
volna, de erre semmi nem utal a felvételen. A piros ruhás sem
állította, szólította meg a lányt. Sőt nem is utána indult, hanem a
Károly körút másik oldalára sietett át.
A lány haladási irányából az tűnik valószínűnek, hogy a
Nyugati térre sietett volna, hogy ott felszálljon a megszokott
éjszakai járatára. Ha eredetileg is a Lánchíd felé tervezett volna
menni, akkor az az Erzsébet téren keresztül lett volna
logikus.
A piros ruhás fiatalember lehetségesen azért sietett át, hogy
megfigyelje a lány útját, ha esetleg arra kanyarodna. Ha ez a
feltevés jogos, akkor nem ismerték pontosan a lány szokásait, tehát
spontán próbálták meg elkapni. Ebben az esetben a véletlen műve,
hogy éppen Ophélie került a látókörükbe. Ez azonban nem biztos,
lehet hogy megbízásra dolgoztak Ophelie egy ismerősének, azért
várakoztak ketten is összehangoltan ott, ahol mondta nekik az
esetleges megbízójuk.
A körülmények arra utalnak, hogy legalább kétféle
forgatókönyvet kell végiggondolni. Nem vagyok biztos abban, bár ez
tűnik valószínűnek, hogy prostitúcióra kényszerítés, vagy netán
egyszeri megerőszakolás miatt vitték el.
Az ugyanis valószínű, hogy a Roosevelt téren szállhatott be
végül a fekete taxiba. Lehet, hogy valamivel meggyőzték? Vagy
mégiscsak betuszkolták? Az álló fekete taxi reflektorai igencsak
furcsán viselkednek. Az indulásnál mintha épp nem is lenne
bekapcsolva a világítás...
Tovább »
Szerdán megnéztem a december 4-én eltűnt, Budapesten egy félévet
tanuló francia egyetemista lány - reméljük nem utolsó -
útjával kapcsolatos térfigyelő kamera felvételeket. Igyekeztem
utánanézni az eddig megjelent információknak is.
Mivel a problémamegoldás, szétszórt mozaikkockák újbóli
összerakása - a múlttal kapcsolatban - napi gyakorlatom,
megpróbálom ezt a módszert erre az ügyre is alkalmazni.
Nem értem igazából, miért kellett ilyen sokat várni a felvételek
közzétételével, az azokon látható tanúk (vagy tettes és bűnsegéd?)
felkutatásával. Lehet persze a véletlen műve is, hogy miután a
Madách-téren elhaladt a lány egy férfi mellett, aki mindaddig a
járdát figyelve ott állt egy helyben, az hirtelen elindult a zebrán
keresztül a Károly-körút másik oldalára. Kisvártatva az addig ott
várakozó taxiba is beszállt a vezetője és elindult a lánnyal azonos
irányba. Ráadásul az álldogáló piros kabátos fiatalember látszólag
szemkontaktusban volt a taxissal.
A Roosevelt téren, mielőtt felhajtott volna a Lánchídra, ugyanez
(?) a taxi megállt és jó 10 másodperc múlva indult csak
tovább. Azt nem látni a felvételen ki (vagy kik) szállt be vagy ki
a járműből, melyet egy másik taxi közben előzött is.
Az ugyanakkor ott elhaladó három járókelő valamelyike valamit
esetleg láthatott. Még egyszer a kérdés: miért vártak ilyen sokat a
felvétel nyilvánosságra hozásával és a tanúk keresésével?
Semmi sem történik véletlenül. A lány az útirány szerint hajnali
2 óra 50 körül a Dohány utcai Portside de Cuba étteremből szokott
útján a Nyugati-tér felé haladt. Miért változtatta meg az útirányt
a Bazilika magasságában?
Tovább »
Jövő héten szerdán, 28-án lesz az évente egy
alkalommal kötelezően tartandó közmeghallgatás Csepregen.
Meglepetéssel észleltem, hogy a polgármester ennek napirendet is
adott a város tavalyi és idei költségvetésével kapcsolatban.
A közmeghallgatás azonban nem erre szolgál,
hanem a lakosság és a helyi szervezetek számára biztosít
megszólalási, panasztételi, vélemény megfogalmazási, javaslat
előterjesztési lehetőséget.
Tegnap emiatt kénytelen voltam a
városi honlap vendégkönyvébe az alábbi bejegyzést tenni:
"A január 28-án 18 órára meghirdetett
közmeghallgatás "napirendje" meglepett.
Az évente egy alkalommal kötelezően megtartandó eseménynek ugyanis
nem az a célja, hogy gazdasági beszámolót, meg költségvetési
elképzeléseket hallgassank az azon megjelentek.
Emiatt felszólítom a város polgármesterét, hogy a "napirenden"
feltüntetett kérdéseket - azok lényegét - maximum 5-5 perc
időkeretben ismertesse.
Helyette pedig az állampolgárok és a helyben érdekelt szervezetek
kapjanak lehetőséget közérdekű kérdések és javaslatok
megfogalmazására.
Ez utóbbi a közmeghallgatás értelme és célja. Puszta tájékoztatásra
ott van a helyi média. A közmeghallgatáson nem a polgármesterre
vagy a képviselőkre vagyunk kíváncsiak, hanem az állampolgárok
véleményére!"
Tovább »
Tegnap megnéztem az amerikai elnöki beiktatást az osztrák 2-es
csatornán. Ennek kapcsán eszembe jutott a magyar köztársaságok
szerény múltja. Igaz, minálunk nem elnöki rendszer van,
hagyományosan az országgyűlésnek felelős miniszterelnök irányítja
az országot.
Első köztársaságunk 1918-19 fordulóján pár hónapig létezett
csak. Pechjére éppen ez volt a történelmi ország szétmenésének
(horvátok), szomszédok (csehek, románok, szerbek) általi
elfoglalásnak az időszaka. Azóta is divat az amúgy idealista, jó
szándékú Károlyi Mihály szidása.
A második köztársaságot 1946 februárjában kiáltották ki. Ennek
első elnöke a kisgazda református tiszteletes, Tildy Zoltán lett,
majd őt egy szociáldemokrata, Szakasits Árpád követte. Igazából
protokolláris szereplők voltak ők is, a valódi spiritus rectort,
Rákosi Mátyásnak hívták. Ez a köztársaság formálisan három és fél
évig létezett.
Jött aztán 1989 október 23-a, amikor ideiglenes köztársasági
elnökként Szűrös Mátyás akkori MSZMP-s politikus kiáltotta ki a
köztársaságot. Aztán kitették a szűrét s egy Göncz lett a harmadik
köztársaság első választott elnöke. Na, de hagyjuk a
poénkodást...
Tovább »
Ma iktatják be az Amerikai Egyesült Államok 44. elnökét, az
első afro-amerikait. Nyilván a vízcsapból is ez a téma folyik
ma. Hogy én is megemlítem, az csak amiatt van, mert nagyon
helyeslem, hogy mindenféle ellenkező előjelű sajnálatos régi
előzmény után a legrégibb demokrácia eljutott oda, hogy bőrszínre
való tekintet nélkül választott.
A "fehér ember" nem különb a más színűnél. Ezt valahogyan
hazánkban is jobban tudatosítani kellene. Persze nem könnyű a
mentalitásbeli, tanult viselkedéskultúrabeli eltéréseket elfogadni,
de törekedni kell rá.
Az előítéletes gondolkodást pedig kordába kell tudni zárni.
Persze mindennek az alapja a gazdaság. Hogy javulhasson a
legrosszabb helyzetben élők helyzete, ahhoz először munka kell. A
mostani válságban talán össze kellene fogni a haza
érdekében...
Tovább »
Úgy vagyok, mint állítólag az angolok, akik más téma híján az
időjárásról társalognak. Több mint három hetes fagyos időszak után
mától jelentős enyhülésre számíthatunk. A hét további napjaiban
egyenesen az átlagosnál melegebb klímára készülhetünk.
A gázai háború talán véget ér. A kényszerű gázszünet is.
Érdekes, hogy amikor valami jól működik, elfeletjük megdícsérni.
Pedig a magyar gázellátó rendszer kitűnőre vizsgázott. Az első
ijedelem után már korlátozásokra sem volt szükség, sőt a segítségre
szoruló szomszédoknak is jutott.
A világgazdasági válság miatt január 29-én rendkívüli parlamenti
ülés lesz. Közös érdek, hogy úgy jöjjön ki az ország ebből a
nehéz helyzetből, hogy hosszabb távon is javítsuk esélyeinket a
nagy és soha véget nem értő gazdasági világversenyben. Mert a
nehézségek a közeljövőben várhatóan a' la Bástya elvtárs: fokozódni
fognak. Nem csak lékeket kell tömködni és vizet szivattyúzni,
hanem el kell dönteni, hogy hova tartson a
hajó...
Tovább »
Reggel hallom a rádióban a megszokott "jobboldali" szimpátiájú
műsorban az egyik pártvezér interjúját. A három fenti jelzőt
emlegeti, mintegy önmaga és mozgalma jellemzőjeként.
Nos, éppen ezért nem rokonszenvezek vele. Tudniillik sértő
másokat mintegy eltávolítani a nemzeti, polgári, keresztény stb.
értékrendtől csak azért, mert nem hajlandó az ő és haverjai hatalmi
törekvéseit támogatni. Egyáltalán ki az - valami kis Isten? - aki
megengedheti magának, hogy majd ő megmondja, mi és ki a nemzeti,
vagy polgári, vagy keresztény?
A nemzetnek mindenki a tagja, aki vállalja az anyanyelvet, a
közös múltat, kultúrát. A polgári erények - szorgalom, tisztesség -
mindenkié, aki követi őket neveltetésénél vagy bármi más
oknál fogva. A hitbéli dolgokat meg pláne nem illő napi
pártcsatározások tárgyáva tenni. Éntőlem egy sámánhitű, muszlim,
vagy buddhista - lásd ifjabb Horthyt - is lehet jó
magyar. Sőt egy ateista is. Magyarság volt már a kereszténység
előtt is...Nem a kongói őserdőben vagyunk, hogy kötelező lenne
mindenkinek varázslókat követni.
Ergo kikérem magamnak, hogy bármelyik pártvezér önmagát és a
követőit tekintse nemzeti, polgári kereszténynek. Ez joggal sért
mindenkit, aki nem benne látja hazánk csodadoktorát.
Nemzeti elkötelezettségű, polgári értékrendet követő, erkölcsös
embereket ne oktasson semmelyik nyikhaj politikus.
Tovább »
1989 volt talán a leginkább sorsfordító, az úgynevezett
rendszerváltozás legfontosabb esztendeje. Formálisan persze 1990
tavaszán következett be a kormányváltás, de igazából 89-ben dőltek
el a dolgok.
Az idén nagyon sokan fel fogják eleveníteni az akkori
történéseket. Akkoriban huszonéves fiatalemberként
is meglepően közelről láttam sok mindent. Igaz, egészen
szeptemberig távol tartottam magam a direkt politikától
(lefoglaltak góri ásatásaim). Ezt személyes szakmai
kapcsolataimnak köszönhettem, illetve annak a véletlennek, hogy a
budapesti MDF megszervezésében fontos szerepet játszó - sajnos
néhai - várkutató mérnök, Sándorfi György állandó informális
munkatársa, beszélgető és vitapartnere voltam. Másik jó barátommal
szemben pedig éppen Für Lajos ült az irodán a városligeti
Mezőgazdasági Múzeumban.
A szombathelyi MDF-alapítók is mind személyes ismerőseim,
barátaim voltak. Hasonlóan egyébként több SZDSZ-eshez, akkori
Fideszeshez.... (utóbbi párt helyi emberei közben teljesen
kicserélődtek).
Ami talán legfontosabb, nem volt az a mai szimulált
"angyal-ördög", "élet-halál harc". Az embereket még az érvek is
érdekelték. Annak ellenére, hogy másik párttal szimpatizáltak, még
őszintén és korrekten tudtak egymással beszélni. Nem feltételezték
a másikról, hogy az eleve rosszat akarna. A sajtó - az elektronikus
és a nyomtatott egyaránt - még azt művelte, ami elvileg a dolga,
tudósított, véleményeknek adott teret.
Szomorúan teszem hozzá, hogy ma például az ún. "jobboldali"
média egyszerű (hamis)tudatformáló, manipuláló lakáj-gépezet. Kb.
az 1950-es évek Rákosi-féle Szabad Népének a folytatója.
Sztálin-Rákosi, Sztálin-Rákosi....ismételgették anno ütemes taps
közepette a dolgozók. Most meg ugye a zemberek csak arra várnak,
hogy nagy vezér majd megmondja a frankót, oszt'
rögtön kolbászból lesz a kerítés, de legalábbis a másikak, a
"rosszak" el lesznek takarítva az útból.
Persze a bulvár sajtó sem különb, az meg más irányból torzít.
Elvonja az olvasók figyelmét a tényleges kérdésekről.
Húsz évvel a rendszerváltozás után talán elkezdünk gondolkodni
is? Szeretnék, de nem merek igennel válaszolni...
Tovább »
