_Szilveszter napja
Az év utolsó napja mindig jó alkalom arra, hogy az ember visszatekintsen az elmúlt év egészére. Végiggondolja, mi is történt, milyen irányba mennek a dolgok.
- Címkék: dolgok
- ____2006-12-31 08:09:27 Dénes József (hozzászólások: 1)
Az év utolsó napja mindig jó alkalom arra, hogy az ember visszatekintsen az elmúlt év egészére. Végiggondolja, mi is történt, milyen irányba mennek a dolgok.
Még közel 40 óra van hátra az idei évből, de számvetést még nem készítek, majd holnap. A mai napot itthon, szellemi és gasztronómiai élvezetekkel, olvasással és térképek, műholdképek tanulmányozásával, gondtalanul töltöm. Még a megszokott biliárd-party is kimarad, lévén hogy vége van az idei bajnokságnak. A szőlőhegyre sem tervezek kimenni a "teljesítmény-túrára", elég lesz a szolíd esti borozgatás a szokott kiskocsmában.
Tegnap este évzáró vacsorát tartott PM úr kezdeményezésére a képviselőtestület, feleségek bevonásával. Többen egyedül jöttünk, volt aki viszont éppen az Alpokban síel...
Tegnap véget ért a 2006-os biliárd bajnokság. Csapatom a második helyen végzett. Megérdemelte az ellenfél a sikert, mert szinte reménytelen helyzetből fordítani tudott. 7:5 arányban nyert a Kiss Tamás-Zádrovich Tamás páros, így a végeredmény 11:10 a javukra. Gratulálok!
Két ünnep között vagyunk, alig több mint 100 óra van hátra az évből. Ez az időszak különösen kedvez az elmélkedésnek...
Ma már Karácsony második napja van, egyben az első vértanú, István emléknapja. A magyar nagyfejedelem, Géza 972-ben úgy döntött, hogy felveszi a kereszténységet. Az említett szent nevére keresztelték. Csakúgy mint fiát és leendő örökösét, Vajkot. Az esztergomi Várhegyen álló régi nagyfejedelmi-királyi palota kápolnáját ebből az alkalomból Szent István protomártír tiszteletére címezték. Ugyanez a szent a bécsi Stephansdom névadója. István protomártír koponya-ereklyéjét II. Endre királyunk hozta el a Szentföldről 1217-1218. évi keresztes hadjárata során. Ennyi a történelmi "mese" mára...
Enyhe, hangulatilag nem éppen karácsonyias az idő. A szokott, hagyományoknak megfelelő módon zajlik az ünnep. Tegnap kibővített családi vacsora volt, utána finom süteményekkel, forralt borral.
Valóban élesre fordult a karácsonyi készülődés. Mindjárt megyek le a garázsba felhozni a fát. A díszítése hagyományosan az én dolgom. Elhelyezése a lakás leghűvösebb és legnagyobb helyiségében, a tetőtéri dolgozószobámban lesz, immár ötödik éve. Előtte a fenti előszobában volt, de ott egyéb funkciók odatelepítése (egy kis bárpult) miatt nincs hely. Még előtte, amíg nem volt tetőtér, a lenti kisebbik szobában volt a helye.
Tegnap délután Szombathelyen voltam. A Fő-téren karácsonyi kirakodóvásár, nagy színpaddal, műsorokkal, forralt borral, sült gesztenyével. Több könyvesboltba is benéztem, sikerrel jártam, ismét friss olvasni és nézegetni valókhoz jutottam. Valószínű nagyon elütök az átlagtól, merthogy gyakorlatilag nem nézek TV-t, de filmeket se. Helyette viszont sokat olvasok. Az olvasáson belül is viszont a szórakoztató- és szépirodalom szinte nulla. Más lenne persze, ha az ember 300 évig élne, akkor talán ilyesmire is több figyelmet fordítanék...A non-fiction műfaj érdekel s állandóan probléma-megoldáson jár az agyam. Ennek témáiról például a Várkutató Naplóban olvashattok.
Már elmúlt hét óra s még sötét van az ablakon kitekintve. Csak keleten dereng valami (Ex Oriente lux...).
Isten éltesse a Tamásokat!
Az utolsó "képromboló" bizánci császár volt Teophilosz (829-842), az arab világ nagy rajongója. Példaképe Harún ar-Rasid bagdadi kalifa volt. Utóbbi mintájára gyakran elvegyült álruhában a nép között s szigorúan megbüntette az igazságtalan, hatalmaskodó elöljárókat, basáskodó tisztségviselőket.
Spontán ötletként indult szeptember 11-én a Napló, de ma már úgy látom folytatódni fog ameddig meg nem unom (vagyis aligha lesz vége egyhamar). Csakúgy, mint az október 9-én indult Várkutató Naplót is a "végtelenségig" folytatni kívánom.
A tegnapi nap a szokásos módon telt. Családi ebéd, délutáni látogatás nagynénéméknél, ahol finom almás pite volt a csemege. Napközben komoly sikerélményeim voltak a Google Maps műholdképein jó pár eddig lokalizáltalan várat sikerült felfedeznem Eszéktől délre, a mai Horvátország legkeletibb részén, a történelmi Valkó vármegyében. Erről majd később a másik naplómban olvashattok.
A karácsony előtti hangulat jegyében tegnap este ott voltam a Művházban a Farkas Sándor Egylet pásztorjáték-bemutatóján s a Vegyeskar, valamint az Általános Iskola énekkara (most tudtam meg, hogy ilyen is van) hangversenyén, ajándék-műsorán. Szép volt, jó volt, néhány vers is elhangzott. Megérdemelt volna talán valamivel nagyobb érdeklődést (erős félház volt csak). Úgy látom, az emberek egy részét elkényelmesíti, hogy a helyi TV utóbb úgyis leadja majd felvételről. A testületből, ha jól láttam, nézőként csak PM úr s jómagam voltunk jelen. Kisebb szenzáció viszont, hogy a rég nem látott Szabó Bálint - előző ciklusbeli képviselőtársunk - is megjelent a rendezvényen.
2006. szeptember 11-én kezdtem blogot írni. Csepregen élek, ahol részt veszek a helyi közéletben. Amúgy pedig várkutató és történelmi-földrajzi érdeklődésű ember vagyok. Szenvedélyem a könyvek, térképek gyűjtése. Emellett szeretek sportolni, természetet járni. Cégem fő profilja a régészettel és a települések rendezési terveivel kapcsolatos szakmai-tervezési tanácsadás. Honlapom: www.atreus.atw.hu